Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - III. 1638. jul. 1—20. A deési terminus

helyhez, Deésről Fejérvárnak vette útját. Koloson Marothvval, Székely Mózes bujdosó társával találkozott, ki megkeresztelkedésével szerzett magának amnestiát, s fogadta az újon kinevezett budai basának fényes követségét s vette át a számára küldött ajándékokat, még fényesebbekkel viszonozván azt,') S aztán ezt elbocsátván, Fejérvárra ment. Aug. első napjaiban — csaknem akkor, midőn Kékedyt, az udvarmestert temették — érkezett Petkyhez hír, hogy a török átszállott a Dunán.

2) Ennek az volt a fenyegető oldala, hogy egész bizonyosra lehetett venni, hogy Lupul ismét meg fogja Mátét támadni, sőt most híre járt, hogy tatár hadak is lesznek mellette.

3) Ily fenyegetett helyzetben a vajda ismét sürgette Rákóczy tói a segélyhadakat. Rákóczy megintve a török által, hogy a két vajda ügyébe ne elegyedjék, szerette volna a fenyegető ügyet békés uton elintézni. 4) Lupul kétségtelenül abban a hitben, hogy könnyebben sikerülend meglepni Mátét, hajlandónak mutatkozott elfogadni Rákóczy közvetítését s Szoldán dvornikot, mint meghatalmazottját Fejérvárra küldte, ki oda sept. 10-én érkezett meg. Másnap megérkeztek Simon viszter és Markó logofet Máté követei s ezek a fejedelmi tanács jelenlétében tárgyalni kezdték a kibékülés pontjait. September 16-án létrejöttek a béke pontfejedelem Bogády András szolgáját hozzá (Eszterházihoz) indította. Várja. Ezekből azt következteti, hogy Rákóczynak a moldvai vajdával szerződése van »quatenus illius defensor esse velit« s most gondolja teljesitendőnek azt, a mit igért, megvédelmezni a moldvai vajdát az oláhországi ellen, s megakadályozni törekszik, nehogy azok »amici sint inter se«. (Titkos ltár Ered. Hung.) 3) L. Törvények és okiratok XVII. s) Haller 51.1. Máté aug. 4-iki levele. Török-Magyark.Á.o. III. 16. 1. a) Lippay aug. 11-iki levele a nádorhoz a Jászay-féle gyűjteményben. »Értettem azt is, hogy az lengyel király monealta az fejedelmet, vigyázzon magára az tatároktól, mert az ő ditióján kivántak passust. Az mi mezei hadai voltak az fejedelemnek az partiumban, behívatta«. Máté aug. 4-iki levele Török-Magyarkori A. o. III. 16. 1. 4) Kemény, ki a dátumokra, főként az évszámokra nézve több helyen megbízhatatlan, Lupul hadjáratát 1638-ra te?zi. De téved — ezen hadjárat 1639-ben történt. Haller (59. 1.) világosan meghatározza e hadjáratnak még a napját is, oly pontosan, hogy ahoz semmi kétség sem fér. Eétliy ez időben írt jelentései sem mutatnak arra. hogy liáboru lett volna.