Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - III. 1638. jul. 1—20. A deési terminus

unitárius papok azonnal hirdessék ki a szószékről. ') A julius 7-én megállapított pontokat a fejedelem s tanácsurak jul. 9-én irták alá.

2) Most már a szombatosokra és istenkáromlókra került a sor. Ezek nagy csapatokban jöttek Deésre s várták sorsuk el(lőlését, S valóban a közügyigazgatónak, ügyvédeknek, a fejedelmi iroda jegyzőinek roppant tevékenységet kellett kifejteni, hogy a perek ez a tömege az alatt a néhány nap alatt, mely a terminusra ki volt szabva, elintéztessék. De a törvény annyira tiszta volt, hogy ez az eljárást nagyon megkönnyíté. A szombatosság külső jele volt, ha a vádlott vasárnap helyett a szombatot ünnepelte, húsvétkor sótalan kenyeret evett, családja tagjait nem kereszteltette meg. Ha a Krisztust káromolta, ez fokozta bűnét. Vád alá eshetett, ha a megtérésre az országgyűlés által engedett terminust nem tartotta meg, s a megtérésnek tiszta, világos bizonyítványa csak egy volt: ha*a vádlott újra felvette a keresztsége!. Azóta, hogy Báthory István leverte a székely lázadókat s megsententiáztatta őket, ily tömeges perbefogást nem látott Erdély. Az eljárás a nótaperben törvény által volt szabályozva s Rákóczy most is szigorúan megtartá azokat. A vád a tömegre nézve egyforma volt, a felelet mindenkinek meg volt engedve s »megbizonyosodván a directornak actiója, mindnyájan fejek, jószágok elvesztésén maradtak vala.« Az Ítélet kihirdetése után az elítélteket a kamaraházzal szemben levő templomba zárták, honnan százanként, százötvenenként különböző várakba szállíttattak.

3) Jul. 16-án Rákóczy kiadta a parancsot, hogy ezeket, míg »észretérnének«, várépítésre használják.

4) Ezzel egy időben folytak le az egyesek: az előkelőbbek, tekintélyesebbek perei is. ') L. Törv és Okiratok XV. a) «) Kaller 50. 1. 3) Szalárdi 133. köv. 11. Segesvári Bálint máj. végére s átalán a juliusi gyűlés előtti időre teszi a kolosvári elfogatásokat. Ellenben Krausz júniusra teszi az inquisitiót s a nótázást és elfogatást júliusra. Gunesch nem mond semmiféle határidőt. Maga Rákóczy egy Tliolnayhoz irott levelében jun. végén úgy emliti a dolgot, mint jövendőben megtörténendőt. 9 Haller i. h., ki különben a tömeges nótázásokat nem emliti, csak Pécsy elitéléséről szól.