Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - II. 1638. apr. 23—maj. 16. Fehérvári országgyűlés

Midőn 1637. novemberben Rákóczy hadfölkelést hirdetett Lupul ellen, Mikes Zsigmond három fiához: Mihály, János és Pálhoz is elküldötte a táborba szállási parancsot. A három testvér össze is gyűjté hadait, de azokkal nem a táborhoz csatlakozott, hanem a szentléleki vár ellen fordúlt, hogy régi boszúját kitöltse. E vár Károlyi Sófiáé volt, egy özvegyasszonyé, ki elébb Tarnóczy Sebestyénnek s utóbb Vitéz Lászlónak volt neje, s a várban egyetlen, első férjétől született leányával Tarnóczy Sárával élt. A kisasszonyba szerelmes volt Mikes János, több izben meg is kérte kezét, de a leánytól mindannyiszor kosarat kapott; most a három testvér kíséretével együtt oda ment. hogy a leányt erővel elhozza. A vár előtt patak foly, melyen át egy palló vezetett. E helyet Mihály szállta meg s terelte vissza azokat, kik a várba akartak volna menni, míg másik két testvére a kapu alá ért s azt — mert be volt zárva — fejszékkel feltörték. Az anya nem volt hon, de Sára a hadat közelgetni látva, szobaleányával a bástya padlására szaladt. Első pillanatban le akart ugrani s csak Margit asszony tartá vissza. Azonban Mikes Pál harmad magával közeledvén, Sára elbútt. »Beste lélek kurva, hol a kisasszony ?« kérdé Pál úr Margittól. »En nem töttem együvé is« feleié ez — de csakhamar rátalált az egyik szolga. Sára, a mint ez búvó helyéről ki akarta vonni, késével megsebzé s most a többiek is odarohantak és hajánál fogva vonszolták ki. Most már előhívták János urat, de Sára az ő láttára kérésre fogta a dolgot: »az isten szent haláláért kérlek, ne jöjj, mert tudod, hogy nem szeretlek. Soha bizony veled nem lakom, ha elviszesz is.« E perczben érkezett az anya az udvarra, s János úr rá akart lőni az ablakon át, de Sára megragadá s visszarántá kezét. Ez alatt az özvegy felszaladt a szoba felé s most János úr szidalmak közt útját akarta állani — de Sára visszarántá. De kérés és ellenállás hasztalan volt: zaj és kiabálás, sírás és lárma daczára segély nem jöhetett s felvervén a várat, nem ugy beszéli el, mint az megtörtént. Szerinte a nótaper s megkegyelmezés közt is több év folyt volna le, mi liasonlag valótlan. E per iratai megvannak. Szalárdy még a fiúk egyikének nevét is rosziil adja : nem Kelemen, hanem Pál volt az.