Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - Törvények és okiratok

minemű hitlevelünk az országgal együtt már nálok vagyon, azt mindenekben megtartsuk és mind az német nemzettől s lengyeltől elszakadjunk. Az már itt az kérdés, az rosz atnámé adásával is kellessék-e nekünk az két hatalmas nemzet offensiójával, jövendőbeli kárával oda köteleznünk magunkat, járúlván az is ide, hogy minden bizonynyal valamelyik ellen leszen, de ha az persával akarmint egyez(fedhessék meg, mindjárt reá indúl, s nekünk is parancsolván s hitlevelünkre, fogadásunkra emlékeztetvén bennünket, kivánni fogja mellette való felülésünket s szolgálatunkat. Ennek akarunk már mi végére menni, mi tetszik mégis ebben ő felségének, hogy mi cselekedjünk, az végre is, hogy jövendőben ez keresztyéni indúlatunk legyen nyilvábban való mind isten s világi emberek előtt. Micsoda atnámét küldött volt az budai mázul vezér Húszain passa az télen, noha mi annak páriáját még in mense Martio szegény cardinál uramnak megküldtük volt, mindazáltal im mostan megküldtük, kiből észben veheti akarki is czigányságokat. Követink közzül 2 megjütt még in fine Martio (így), de ezek semmi választ nem hoztak, hanem is az hátra levő követeknek kell utolsó választ hozni. Ezt is meg kell értetni, ott fenn mi könnyű volna nekünk kedvet tanálnunk az portánál, ha nekik hasznot, prédát szerzenénk, kivel, tudja isten, magok kínáikodnak alattomban s titkon. Betlen István uram nem megy most, nem panaszolkodnak, sem nem vádaskodnak; de ha ő felsége Ígéret szerinti végezéssel leszen, az bizony szükséges, mert most is az portára jűnek némely levelei, sőt az, mely Laskai uram szolgája az portán volt, az nem régen indúlt ki onnét, s arra Szolnokra megyen, nem erre, s úgy fog Betlen István uramhoz menni, mivel ők tudják, s nem ártana, ha ő felsége prohibeálná speciale mandatumával. Jószágink mint pusztúljanak, szükség ott fenn megértetni, azt is declaralni, az hadak itt az Tisza két felén forogván, gyakrabban azokon is fordúl meg az pusztúlás. Kételenek vagyunk, ha igy leszen, inkább magunk szolgáink rajtok tartani, kiről ő felségétől bocsánatot is várunk, mert látja isten, elpusztúl minden jószágunk, kiről Kegyelmed szemmel látott dolgot mondhat. 11. Rákóczi Gy. saját irása.J (Eredetije a vörösvári levéltárban.)