Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

tartására testamentornban hagyott huszonhatezer forintot sok szép szavaival, igéretivel elkőrvén kölcsön nagy szükségének idején, noha mind praedikator uramék egész szinatúl s mind én sokszor kértük, de nemhogy megadta volna, de még inkább csak emlékezetiért is haragutt. Ezenképen az szegény fejedelem maga temetésére hagyott s tőlöm kölcsön elkért pénzt is két ezer forintot tartott meg, mely mindkét dolog nagy szentségtörés. Minemő törvéntelen fogatta meg és erős fogságban tartja ma is az vőmöt Zólyomi Dávid uramat, azt is jól értette Ivglmetek; sőt az Kgltek segétségével az fejedelemségre menvén, Kglteknek adott hitit is, mely hamar félben hagyá, mindnyájan jól emlékezhetik Kglmetek reá. — Azt is bizony-szóval írhatom Kglteknek, Rákóczi uramnak szájából hallottam Fejérváratt az Kgltek közönséges szép szabadságinak megtartására való módokról is miképpen beszéllett, mihelt az alkalmatosság adatik hozzá; az önnen maga szavait eléggé megbeszéllettem Fekete János uramnak az Kgtek atyjafiának, egyéb dolgokról is izenvén Kglteknek általa; Kglteknél szavának légyen hitele. Innét is pedig eléggé megkínáltam én ő kglmét az jó békességgel, semmit egyebet tőle nem kívánván, hanem hogy csak az mit erős hittel fogadott, azt töltse be, de ő kglme nekem csak egy igével is választ sem tőn, és nemhogy az békeséget akarta volna, sőt inkább azon szorgalmaztatta sok igéretivel ez nemzetséget, hogy engemet hozzám tartozómmal együtt valami Rhodus nevő tenger szigetiben küldjenek örök számkivetésben és rabságban. így azért mind isten s mind ez világ előtt ment ember lévén, kénszeríttettem az nagy isten segétségébűl fejemnek oltalmát ez nemzetségnél keresnem, mint erdélyi tősgyükeres úr-ember (mivel az mi hazánk istennek ítiletibül ez nemzetségnek adófizetője) és immár magam és hazám oltalmára ez az ő kglme miatt való szabadtalanság s nehéz iga alól való szabadítására hatalmas császárnak sok számos hadaival ím induló-félben is vagyok, elhivén, hogy isten ő fge hazánknak és magamnak igaz igyünket előmozdítja, megbüntetvén Rákóczi uramat az maga hitszegése miatt, magammal is viszem az ő kglme maga kezével titkos pecséti alatt irt erős hitlevelét, melynek egy czikelyben sem felelt meg Kegyelmeteknek azért akarám ez dolgot értésére adni, hogy Kgltek egyébnek ne vélje, mert bizonyosson elhigyje Kgltek, sőt ugyan hitemre írom, csak egy csirkéje sem vesz el Kglteknek az hts császár hadai miatt, ha Kgltek okot nem ád reá, holott minékünk római császárral ofgével semmi dolgunk nem lévén, ez nemzetség tökéletesen meg akarja ő fgével tartani az fii-