Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

az békességet palatínus uram, meg nem hisz magamon, hanem az két urfival is reversalist kelleték adatnom s erre is elébb adatott onnét az ok, mintsem mi arról gondolkodtunk volna; noha mind ezekről mi Kegddel bővebben akartam beszélni, ím ezeket az nagy csomó leveket is azért hozattam vala elő, hogy Kegeddel való beszélgetésemet írások által is meg világosítsam, de hogy Kegdnek egy kis rankorból indult szavait kelleték hallanom, mind elhagyám és szóval is azokat nem referálom. Bizony dolog: rész szerént akarom, hogy így esék Kegd beszélgetése, mert talám én is mélyebben mentem volna el az beszédben, de hiszem, az úristen azt is jómra akarja fordítani és tanúságomra Kegyelmednek kimondatni. Én Kegmednek semmit nem parancsolok, csak kívánom Kegmed jó akaratját hozzám nevelkedni és ő fölségét hogy Kegd jó egésségben találhassa, én szómmal engedelmes szolgálatomot mondván ő felségének, megjelentheti Kegd ő felgének, hogy nekem az békességnek megtartására teljes kész indulatom vagyon, csak ő felsége tegyen haladék nélkül való satisfactiót közönséges országgyűlésében és továbbra is mutasson ő felsége oly securitást nekem, kiben nemcsak maga személyétől, de még utánna valóktúl, mind nagy és kis rendektől, békességesen, csendesen és bátorságosan nyughatom országocskámban, továbbra is mind magamnak, utánam valóknak securitást ígérhetek, mert én előttem sok példák levén, jobb másokon tanúlnom, mintsem magam kárán, nyavalyáján jajgatnom ; s úgy tetszik, ő felsége maga személyétől eddig is én nem szenvedtem bántódást, de az ő feige után valóktúl igen gyakorta búsíttatom és ha eszemben forgatom Rudolphus császár ő felsége midőn békességben hazájában nyugodnék, utána való tanácsok addig kezdék háborgatni, bolygatni az magyarországi urakot, hogy feltámaszták őket és midőn Slesiában, Morvában kezdett török, tatár rablani, akkor lött hírével császárnak; szegény jó emlékezetű Mátyás császár urunk idejében mit szerzének Csehországban az oíficirek, ez mai napig is fél (?) az valósága; szegény megholt fejedelmet itt Erdélyből nem egyébért kellett vala kihínunk. Az Saxo mint szolgált ő felségének, Kegd én nálamnál jobban tudja és talám én is azt mondhatom rész szerént, ő neki köszönhette ő felsége akkori győzödelmét, mit vőn érte, elsőben el akarák az papi jószágot tőle venni, azután országát pusztítani kezdék, végre városit kezdék occupálni s az kételenségtől viseltetvén, úgy kelleték magára gondot viselni: tavaly palatínus uram ő felsége híre s akaratja nélkül hozván az végházbeli vitézlő rendet, mit akar vala végben vinni, tudja minden : most is Keglmed maga referálja, hogy Praepostvári dolga is ő felségének hírével nem lött; én