Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok
tenek el az urak földérűl, azok mind az felséged jószágibúl, mind egyéb helyekről kiadassanak az utolszor végzett articulusnak poenája szerint, kivel eddig éltünk. Azonképpen aknákban és Felséged jószágiban futott jobbágyokat az székely és szász uraink repetitiójokra is nekiek, az előbbi errül emanáltatott articulusnak continentiája szerint, mindeii xeiidbéli fő tisztviselő, sub poena in artieulo superinde speeiiicata, tartozzanak restituálni. Az Fölséged gyalogi között lévő jobbágyink felől penig observáltassék az 1623. esztendőbéli articulus. Az mely városok pedig privilégiummal való birását praetendálják valamely helyeknek, ez jövendő brevis terminusra mind az két fél producálja bizonságát, és doceáljon annak az helynek állapatjáról literis et humanis testimoniis. E contra, hogy az Felséged jobbágyi is az nemesség jószágibúl indifferenter kiadassanak, végeztük ; csakhogy abból is tartassék meg az juris ordo, ne menjenek hatalommal az nemes ember jószágira. Ha kik pedig ilyent patrálnának, in poena ducentorum Űorenorum hungaricalium convincáltassanak. Az mely tisztviselők pedig ekkédiglen potentiát patráltak valaki ellen, az olyanok is citáltassanak ez jövendő brevis terminusra. Ez mostani deliberatiónk pedig ez följül megirott dologrúl úgy Írattatott articulusban, hogy in perpetuum observáltassék is. Articvlvs XIV. Az liber questus in genere, az bürökön kiviíl, az haza fiainak admittáltatik, az idegeneknek is, az bürökön kiviíl. És az kereskedő emberek marhái árrának megszállitása végeztetik. Fogyatkozásunk volt kegyelmes aszszonyunk fölötte igen egész országúi három nemzetül az liber questusok tőlünk való elfoglalása miatt. Végeztük azért közönséges egy akaratbúi, hogy ebbéli fogyatkozásunk is in priorem statum redigáltassék, és az liber questus indifferenter az bőjükön kívül, melyet Felséged magának referál, az haza_jiaiiiak, városokon, falukon lakóknak, mézből, viaszhúl, barombúi, in genere mindenekbül me gengedte ssék; az idegeneknek is szabad légyen, az kik török marhát hoznak bé az országban, az ökrökön és vjaszonJdvűl. A sóval való keresked és is és az fejér abának is ususa. hogy országunkban béhozassé k. és élnünk szabad légyen vele, végezzük. Az szűrt is peniglen, hogy országunkban lévő mesteremberek szabadon vehessék, niivelkessék, hordhassák, és ne csak talléron, hanem garas pénzen is, az ki mint megadhatja az árrát. Ehez képest azért kívántatik, és igen méltó, hogy az árros és kereskedő rendek is marháj oknak árr át megsz áll i tsák.
