Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630
vált végzetessé: mert hogy a közte és Bethlen István közt kitört viszálynak egyik forrása volt, az nem szenved kétséget. Még egy ideig a Bethlen halála után ez a viszály lappangott — de már árnyékát vetette az eseményekre. Nagyon valószínű. hogy a hét vármegye sorsának eldőlésére is befolyt. A mint Bethlen behányta szemeit, az volt az első vitális kérdés: mi történjék ezekkel? A három béke értelmében csak egy lehetett a felelet: vissza kell adni. De már akkor Apafi a portán volt, utasítással, hogy azokat megmentse Erdélynek. Levél ugyan még nem jött tőle, de az eredmény iránt alig lehettek Katalin és István úr kétségben. Ez a hét vármegye pedig épen alkalmas dolog volt arra nézve, hogy a császárt lekötelezzék. Ha ez az ösztön nincs meg, ha Katalin és a kormányzó az elhunyt fejedelem politikáját akarják folytatni, bevárhatták volna Apafi tudósítását, ki úgy is gyors eljárásra volt utasítva. De mikor mind a kettőnek oka volt attól tartani, hogy a másik a Habsburgokban erős támaszra találhat, egyik sem akart olyan lépést koczkáztatni. mely esetleg ettől fosztja meg. így történt, hogy mely nap, 1629. nov. 15-én déli 11 órakor Bethlen meghalt, már ugyanaz nap estvéj én Kemény útban volt Bécs felé a halál hírrel, s hogy Katalin, a kormányzó és a tanács nevében »a hét vármegyét Kassával ultro offeralná restituálni.« *) Ezzel egy időben a hét megyén innen fekvő részek biztosítására megtették a szükséges lépéseket: mielőtt a halál hir közzé lett volna téve, ifjabb Bethlen István Váradról Ecsedre vonúlt s az őrséget a maga hűségére eskette. 2) A portán való expeditióval pedig — hogy a netalán onnan teendő minden ellenkező lépést meghiúsítsanak — nem ben megvolt, arra mulat Kospoth jelentése 1630. márcz. 11-ről. Deák F. Csákyjából ugyanis tudjuk, hogy ez Bethlen halála előtt már eltávozott az udvarból, nem is jött vissza, csak a temetésre s azután újra elment. Ez tehát visszony szövésre nem volt alkalmas idő — ha volt, elébhről datálódik. J) Kemény 133. 1. »melynek — irja — más móddal kellett volna ugyan és rendesebben lenni, de az köztük való hasonlás, melyről való titkos factio még életében az fejedelemnek meg volt, nem engedé és az gubernátornak is félelmes (az az félénk) volta.« «) Nov. 18-án történt. Závodszky Katonánál : XXXI. k. 367. 1.