Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630

nyezte s az senkit sem lepett meg: x) mégis minden, a mi tör­tént, az elsietés és kapkodás bélyegét viseli magán. Kétségte­len, hogy közvetlen környezete, azok, kik legjobban tudták intentioit, kik hivatva lettek volna fenntartani művét — épen ezek siettek felforgatni egész munkáját s visszavinni Erdélyt oda, honnan ő kiindúlt. S ez bizonyos tekintetben annak a kétfejű kormányzásnak, melyet ő constitualt, volt a következ­ménye. Ugyanaza Strassburg Pál, ki közvetlenül a Bethlen halála után irt jelentéseiben égig megasztalja őt, s mint az uralkodás mintaképét állítja elő 2) egy Katalin érdekében ké­szített védiratában, mely összes eddigi állításaival ellentétbe hozza őt, Katalin minden gyarlóságáért és bukásaért a felelős­séget Bethlen Gáborra hárítja. 3) Ilyen alakban maga Strassburg sem hitte azt — lega­lább mindennel, a mit elébb és utóbb irt Bethlenről ellenkezik az. De tény, hogy mind annak, mi Bethlen halála után történt magva még az ő életében el volt hintve. Minden intézkedése a család egyetértésére volt számítva. Katalin a választási pon­tok értelmében csak addig bírhatván a fejedelemséget, míg nevét viseli, hitte, hogy ennek utódja a kormányzónak valame­lyik fia lesz: a szerént is neveltette azokat külföldi egyetemen, s azért járatta be velük Európa nyugoti országait. 4) Pedig az egyetértés a családban már Bethlen életében színleges volt csak. A német udvari személyzetet Bethlen lassanként eltávo­lítá s maga a vallási kérdésben türelmes levén, nem sokat tö­rődött az új személyzet tagjainak vallásával. Catholica volt a főudvarmesterné, Simon a tolmács s Horváth György. 5) Az ') Bethlen István már hetekkel testvére halála előtt intézkedett a temetéshez szükséges eszközök beszerzése iránt: igy Kolozsvárit 100 sing czimerhez való atlaszot rendelt meg. L. Fejérvártt, nov. 3-án. a ko­losvári tanácshoz irtt levelét a kolosvári ltárban. •) L. Bethlen Gábor és a Svéd Diplomáczia. 3) Okirattár Strassburg Pál Követségeinek Történetéhez. 47. s köv. 11. 4) L. az erre vonatkozó leveleket a Történelmi Tár ,1882-iki fo­lyamában. B) Strassburg idézett jelentése 47. 1. Ez a Simon tolmács a Mar­czali Regest. 163. emlegetett Döblinger Simon.

Next

/
Thumbnails
Contents