Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
Megértvén azért ő hatalmassága is mind az nemes ország szabadságinak, törvényinek felháborítását és sok külömbkiilömbféle megbántódásokat az hazafiainak, ez országból miatta való kibontakozásokat és ő hatalmasságához való háláadatlanságit, ellene való magaviseletit, semmiképen tovább ő hatalmassága is az erdélyi fejedelemségben nem akarja szenvedni. Azért Ivgltek lássa, ha az ö hatalmassága parancsoiatjához alkalmaztatja-e inkább Kgltek magát, vagy hogy az ő hatalmassága hadát vonsza inkább egynihány felől az szegény országra, holott (az mint feljebb is írám) ő hatalmassága az szegény országot nem szabadságiban r onta ni, hanem inkább annak rontójátúl szabadítani akarja; és ha egy olyan személy mellett akarja-e inkább Kgltek az szegény országnak romlását nézni, az ki Kglteknek valamire inauguratiójakor magát hittel kötelezte, egyet azokban az conditiókban meg nem tartott ? az ki az Kgltek szabad választása ellen az nemes ország híre nélkül magának s gyermekinek absolutus principatust vadászott? az ki más fejedelmekkel maga és gyermeki privatum áért ország híre nélkül oly coniunctiókat csinált, az ki nemhogy javára, sőt szegény hazánknak jövendőre romlására néz ? az ki mennyi törvéntelenséggel, jószágoknak törvéntelen foglalásával és mennyi több szántalan dolgokkal rontá meg szabadságinkot, régi jó rendtartásinkot ? sok dolog volna annak előszámlálása. Az ki az mi szegény hazánknak jövedelmit, javait szüntelen csak kihordatja, kire nézve valaki találta elsőbben mondani, de nem oka nélkül, hogy: Szamos, Maros any-| nyit nem hozhat, az kit egy Patak meg nem emészt. És nemhogy szegény hazánknak valami repositumocskájára volna valami gondviselés, de még az isten tiszteletire legált summát is, kit nagy sok fogadására, bitire elkére kölcsön szükségének idején (ki eddig interessé]ével együtt harminczkét ezer forintot tenne éppen), így eltartá nemkülönben, mintha az isten oltárárúi vonta volna el, melyről most is micsoda articulust merészelt íratni, hogy az ő kglme successori tartozzanak azt helyére állatni az fiscuséból, az kik szemekkel sem látták. Csudálom, hogy az istentől sem fél ő kglme. Ezenkívül olyan jó hírű nevő fejedelemnek és kegyes, istenfélő fejedelemaszszonnak is emlékezetes monumentumira legált summának is egy részit, úgymint hétezer forintját úgy eltartá ez mái napig, mintha szegényeknek szemfedeleket vonta volna el rólok. Az kinél az mi szegény hazánknak fiai oly hitetlenségben és contemptusban vannak, kire nézve az nemes magyarországi vármegyéknek írt levelében azzal menti magát ő kglme abbeli írásom ellen, az hol töttem emlékezetet arról, hogy inauguratiójakor írt conditiók ellen állatott hazafiain kívül való kapiErdélyi Országgyűlési Emlékek. IX- 35
