Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

f) Portai. Ügy vagyon az kaimeckam magától ígérte volt arra magát, ha kévánjuk Betlen Istvánt Budáról felviszi, az egyik tenger szigetében viteti: annakutánna követink az portára bemenvén, magunk és az ország instructiója szerint az vezér előtt Betlen Istvánt megkénáltuk az békességgel, kit az vezér hallván, császárnak proponálta: császár is annuálván neki úgy resolválta magát, hogy császár Budára az passálioz meghütt emberét küldi, mind neki s mind Betlen István uramnak megparncsolta, hogy mi is követinket küldvén Budára ugyan csácsár főembere előtt legyen meg közöttünk az békesség és Betlen István is térjen haza. Azon közben az boznai, egri passák Moharim bék és több végbeli főrendek Budára érkezvén, ugyan az üdő tájban palatínus uramnak is két fő ember szolgája érkezvén Budára és Betlen István urammal is tractálván, vendégeskedvén derék divánja volt az budai passának az passákkal, bégekkel, több fő törökökkel, Betlen István uram is sok méltatlan híjában való dolgokkal invitálván őket ellenünk a mellett, adománynyal, sok és beteljesíthetetlen ígéretivei inducálta az passát kiváltképen, s azon divánból legátiot bocsátott be az török császárhoz portára ellenünk, vádolván több sok méltatlan vádlási felett Betlen Istvánnal, azzal is, hogy mi ugyan császár ő felségéhez kötöttük magunkat török császár ellen, török császár ellen offensive akarunk hadat indítani, s a végre már sok idegen hadakot is hoztunk volna be az országban. Az mely sok csatázások az török földön lettek, azok is mind mi hírünkkel és akaratunkból esnének, kinek bizonságára egy hitván rosz csavargó hajdút, ki Kerekiben is lakott (Rákóczy kezével) melyet még az elmúlt tavaszon fogtak volt el Szegednél (eddig) küldött be a vezér, megtanúlván: császár előtt és az vezérek előtt is, hogy minket nevezzenek meg. Arra kéri azért császárt az budai vezér, engedtessék meg neki, hogy az bosznai, temesvári, egri és több végbeli hadakkal, tatár (Rákóczy kezével) moldvai és havasalföldi hadakkal (eddig) és az oláh vajdák is rajtunk levén, jöhessenek reánk és hozhassák be Betlen Istvánt Erdélyben. Erdélyben bejövén azt cselekedhessék az országgal is, amit császár parancsol felőle. Követünk még az portán lévén, úgy vagyon bőségesen diluáltak minden hamis vádlásokat, az vezér is úgy viselte magát, mintha láttatott volna mentségeknek hitelt adni, bíztatta is követünket, hogy már császár szava meg nem változik, hanem ugyan elküldenek Budára békesség tractálni. Mindazáltal mivel még