Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - 1630. szept. 21—oct. 8. Kolosvári országgyűlés

dálkozni. Ki annyira nem volt tájékozva a maga pártja iránt, hogy Katalin megbuktatását Rákóczy közreműködése nélkül keresztül vihetönek sem tartotta, nem is volt képes irányt adni a mozgalomnak. Hihető, hogy őszintén mondta alig két óra előtt Katalinnak, hogy neki nem kell a fejedelemség. Az is hihető, hogy most a gyűlésben is őszintén járt el, midőn kérte a rendeket, hogy szavazzanak Rákóczyni s voxát. is. el akarta \J / mondani. De ÍL rendek nem engedték : titkos szavazást kivántak. Gyenge ember erősebb actusra képtelen s Bethen ráállott. O maga szavazott először okadatolt voxsal: Rákóczyra. Utána a többiek: s a szavazatok összeolvasásánál kitűnt, hogy egyen j kivűl minden szavazat Bethlen Istvánra esett. Akarva, nem akarva, Bethlen kénytelen volt elfogadni a fejedelemséget — de nem tette le azonnal az esküt, híreket várt Patakról, hogy kimozdúlt-e Rákóczy? Az eseményeket azonnal megírta fiainak, megíratta másnap a rendek által a budai vezérnek, azzal indokolván Katalin elmozdítását, hogy ez titkos praktikák által a portától el akarta szakasztani őket, az új választást pedig azzal, hogy ezt a hajdú támadástól féltükben tették. 2) Végre oct. 2-án táborát Szamosfalvárói Kolosvár egyik elővárosa a Hostát végébe szállítván, letette az esküt s csak most bocsátá ki a megválasztását tudató körlevelét. 3) De a rendeket még azután is együtt tartá s az universitástól újabban húsz kocsit kért. 4) A rendekhez pedig beküldé előterjesztéseit. Most már Bethlen egészen másként beszélt s minden lépését és intézkedését arra irányzá, hogy magát székében megerősítse. E czélból a Rákóczy pártján álló hajdúkhoz nyílt parancsot küldött, melyben megválasztását tudatva velők, parancsolja, hogy haladéktalanúl leszálljanak, hacsak nem akarják, hogy városaik »füstöt vessenek.« I) L. Törv. és írom. XIII. ej. s) L. Törv. és írom. XIII. b). Közölte Ötvös is, de hibásan tulajdonítja, hogy ez a portai fővezérnek íratott volna. A levél megszólítása a budai vezérre vall. 3) L. Törv. és Okiratok XIII. ej. Segesvári 198. 4) L. Törv. és Okiratok XIII. d). L. Rákóozyak kora Erdélyben I. '231. 1.