Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

XLV. 1636. aug. 14. A nádor körlevele a megyékhez, melyben inti őket, hogy a törökök s az erdélyi fejedelem betöréseikkel szemben ők is készen legyenek. Reverendi, spectabiles, magnifiei, generosi, egregii et nobiles domini, amici nobis observandissimi. Hogy bizonyos idők alatt semmit kegyelmeteknek nem írtunk, kérjök szeretettel kegyelmeteket, meg ne botránkozzék benne, mivel okunk is volt reá, s oly derekas közönséges dolog, a ki nem haladhatott volna, nem is volt, melyről kegyelmeteket meg kellett volna találnunk, s most is úgy vagyon, megszorítva levén hivatalunk, nagy gyömölcscsel és dispositióval nem írhattunk kegyelmeteknek; mindazonáltal édes hazánkhoz és nemzetünkhöz való szeretetem azt kívánván tőlünk, akaránk kegyelmeteknek megjelentenünk és tudtára adnunk, hogy az mi természet szerint való ellenségönk, az török, Budához és Pesthez igen felesen kezdett gyölekezni, és minden erejével általköltözött az eszéki hídnál, az boszniai pasa is, kit feles törökkel mondnak s népét Tolna táján hagyván, azelőtt nyolczad nappal jött maga be postán Budára, kit láttak is személy szerint akkor Budán levő szolgáink. Az végekből is mindenünnen oda győtik az törököt, és egyébaránt is nagy tábori készölettel vannak, feles tevék, szerszám levén szokás kivűl az bosznai haddal is, s noha ott most Budán közönségesen azt beszéllik, hogy az erdélyi fejedelemségnek változtatására győlnének öszve (ki az is veszedelmet hozna hazánkra), de mikor magátúl az budai vezértől tudakoznánk okát, az hadi készületiről való kérdésünköt, egyéb requisitiónkra felelvén, ezt hallgatásban vette. Az szerint az erdélyi fejedelem is ő kegyelme táboros állapattal vagyon, mire nézzen ő kegyelme is, nem tudjuk az aránt való szándékát is, és így az elmúlt dolgokból ilyen és ennyi fegyvert fenn látván, nem sok munkával és nagy okoskodással jövendőt mondhatunk magunknak. Értvén azért ezeket kegyelmetek, látván mostani szegény hazánknak állapatját is, s tudván ő felsége, az mi kegyelmes urunk, távollétét is, igen méltó dolog, hogy kegyelmetek magára szorgalmatos vigyázást vegyen fel, és oly rendeléseket tegyen, az miatt valami veszedelem megkeseredett nemzetünköt ne találja. Megírtuk mindezeket ő felségének is az mi kegyelmes urunknak szorgalmatosan, s minden egyéb ide való állapotokról is íideliter informáltuk ő felségét, s remélljök, hogy szokott hozzánk való kegyelmessége szerint atyai gondviselést is ve-