Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
mi is országúi approbáljuk; az törvény megmutatja, mi légyen exitusa az dolognak. Az múlt kolosvári gyűlésből instituált követség által Bethlen István uramnak küldött ország levele. Illustrissime comes domine nobis observandissime. Igen nagy csudálkozván és szomorúan hallottuk Nagyságodnak mostani Budára való menetelit és ott való magaviselését mind az mi kegyelmes urunk ő nagysága ellen s mind szegény hazánk és szabadságunk ellen való igyekezetit. Soha mi azt Nagyságodtól nem vártuk volna s nem is érdemiettük, s hazánk fiai közzül kihez lehetett egy emberhez kegyesebb anya szegény hazánk, mint Nagyságodhoz ? kiért bizony külömb háládatosságot vártunk volna Nagyságodtól. Ha Nagyságod minket szánni akart és velünk jól tenni, nem kellett volna Nagyságodnak ilyen veszedelmes, kárhozatos útat eleiben venni, melyet ennek előtte Nagyságod másokban is kárhozatott sok főurainknak hallattokra. Privatim az minémü eligazító dolgai voltanak Nagyságodnak, azt szelédebben és csendesb útakon s módokon eligazíthatta volna Nagyságtok; mi is egész országúi fáradtunk volna benne, és az mint mostan, hogy az mi kegyelmes urunk ő nagysága minden méltó és illendő dolgokra inclinatus, akkor is minden jót nyerhettünk volna ő nagyságától, s hazánkban nemzetünk között ilyen veszedelmes, gyalázatos és az idegenek előtt is feddendő háborúság nem támadott volna. Mi az Nagyságodjószágit jól tudjuk; lám azokban az mi kegyelmes urunk Nagyságodtól semmit el nem vött, maga osztotta gyermeki köziben. Azonkívül, ha mi ígéretek privátim Nagyságtok között voltanak, azok is mind végben mehettek volna vérontás nélkül is, és szegény hazánknak derekas romlása nélkül. Az mely kevés nemesség és szegény kösség szegény hazánkban s nemzetünkben az sok rablásoktól, pusztításoktól, pestistől megmaradott, az mostani útjával, igyekezetivei Nagyságod igen könnyen azt is elfogyatja, ha külömben szegény jól tött hazája felől nem gondolkodik. Az mi penig országúi három nemzetül magunk szabadságát, törvényünket és békességes állapatunkat nézi, istennel bizonyítjuk, mi azt Nagyságodra nem bízzuk, gyalázatnak is tartjuk, ha Nagyságod mi nevünkkel panaszolkodik az vezér előtt, avagy az fényes portán, leitől Nagyságodat ugyan prohibeáljuk is publice. Ennek előtte való fejedelmünk idejében is mint volt állapatunk, tudjuk; akár mi mondanók azt másnak is. Az mostani kegyelmes urunk idejében, légyen istennek hálá, azt az nagy ínséget, szabadságtalanságot, melyet Nagyságod
