Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - 1630. szept. 21—oct. 8. Kolosvári országgyűlés

a kiegyezés s azok megtartását lelkükre köté: a másik Alimed aga a budai vezértől azzal a kérdéssel, hogy ki ellen kívánja, hogy hatalmas császár hadait készen tartsa. A választ azonnal sept. 14-én, megirta. A német^ellenség ellen mondá, hiszen Bornemisza János már is megtámadta az országot. ') Más hangon írt a felső-magyarországiaknak — sept. 16-án. — Ezek előtt megtagadott minden közösseget fiával és Zólyomival, de egyszersmind kérdést intézett hozzájok, hogy mi volt e betörési kísérlet czélja, s ha komolyan akarják-e a békét fentartaní ? 2) Aztán Katalinnal egyetértve sept. 2 l-re az országnak fők élést hirdettek Kolozsvárra, hogy a két ifjút^megbimtessék s az ország hadai vezérlésével Kapyt, a Prépostvári vejét, bízták meg. Bethlen pedig, ki nem érzi magát biztosságban, »kiszinlé magát« Szamos-l

:jvárból,

3) s Kolosvárra ment (sept. 20.), hogy ott a tábori országgyűlést bevárja.

4) Ezzel a »kiszinléssel« pedig halomra dönté a megyesi egyezkedést, mely úgyis csak kényszerűség műve volt, s felforgatta a békét, mely különben sem volt egyéb, mint ideiglenes fegyverszünet. Már kétszer volt a helyzet ura, de óvatossága vagy helyesebben félénksége következtében egyszer sem tudta felhasználni a nyert előnyöket. Yolt ugyan benne, minden becsületessége mellett, bizonyos ravaszság, de erő s magasabb államférfiúi tulajdonok hiányában, ezt csak apró cselszövényekre tudta felhasználni. Yégre is ez okozta bukását. Fija a váradi kapitány még júliusban a megyesi zavarok idejében Rákóczy Györgyre, a Sigmond fejedelem fiára fordítá figyelmét, kit egy időben Gábor fejedelem is utódjaként emlegetett. Leánya menyegzője alkalmával István úr szóba hozta ugyan a dolgot, de úgy találván, hogy 3—4 embernél több nincs mellette, akkor elejtette a dolgot.

6) — Most azonban belátva, hogy ez a mesterséges kormányforma, melyben sem Katalin ') Török Magyarkori Államokmánytár II. 166. A budai basának irt levél gr. Telekiné ltárában. 2) Törv. és Okiratok XII. 3) Segesvári Bálint 198. 4) Kemény és Tholdalagi i. h. 5) Marczali Reg. 219. Prépostvárihoz irt levele Bethlennek melynek magyarul csak töredéke maradt fenn.