Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

XXXVI. 1636. márcz. 17. liethlen István második körlevele. Illustres, spectabiles, magnifici, generosi, egregii et nobiles, domini, fratres, amici et vicini observandissimi. Paratissima officia etc. Kgltek közül való szomorú kibujdosásomnak kénszerítő okait elindúlásom előtt az mely levelemben voltaképpen s igen igazán megírtam volt, czikkelenként megmutogatván egyszersmind, Rákóczy György uram miképpen szegte meg az mi szegény hazánknak hittel tött s adott fogadásit, Melyre a minemű mentegető levél jutott Kgltek köziben ő kglme neve alatt, annak mássá érkezvén hozzám, noha az ki ügyünket csak félrészént tudja s mind az kettőnket ismer, annak semmi felelet nem kellene, mert az ő kglme feleletit az én előbbeni levelemmel öszvevetvén, mint írtam én meg az dolgot, s az ő kglme levélformálója mely igazsággal menti ő kglmét, könnyű volna választást tenni; mindazonáltal, holott nagy részént Kgltek közül az dolgot nem tudván, könnyen hitelt találhatna efféle mentegető írás, kénszerítettem annak az levélformálónak minden igaz ok nélkül való írására mostan csak röviden választ tennem és az Kgltek keresztyéni itíletire terjeszteni, ha annak az írásnak csak egy czikkelyében nem hogy igaz, de csak igazsághoz hasonló dolog is lehessen-e ? kérvén szeretettel Kglmcteket mint jóakaró uraimat s kedves atyámfiait, engemet is ne nehezteljen meghallgatni s csendes keresztyéni itílettel felőle elmélkedni. Elsőben is az levélformáló vádol avval, hogy akármint színeljem útamot, de erre egyáltaljában a fejedelemségre való vágyódás vitt, mert effélét többször is próbáltam. Soha bizony fejedelmi állapotot magamnak nem vadásztam, holott a mikor akaratom ellen arra emeltenek is, hazámnak csendességeért s az Rákóczy György uram veszedelme felváltásáért, mint keresztyén lelkiismeretű ember, fejedelmi állapotomat az országnak szabad választására visszabocsátottara, s ő kglmét arra előremozdítani igyekeztem. Ezt Kglmetek maga jól tudhatja; azért azholott az dolog nilván vagyon, mi szükség ott szót szaporítani ? Hogy én többször is afféle dolgot próbáltam, azt írja. Azért, ha próbáltam, annak idejének kellene lenni, és emberinek, az kik eszközök voltak az én próbálásomban; de mivel sem emberit, sem idejét nem nevezi, patvarkodik. Istennel bi-