Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

liogy Bogádi urammal bemenjünk és Bogádi uramat kinn az palotában hagyván, csak magam menjek be, mert csak magammal való beszéde vagyon, azután Bogádi uram is bejöhet. Ott kezde ő nagysága beszélni velem etc. azután Bogádi uramat is behívatá és megköveté, meg is mondá, miért kellett magammal beszélni, de nem úgy az mint az dolog volt etc. Az urunk levelének az mását és az követségönknek is summáját niegmondánk ő nagyságának, igen javallotta minden részében, inst ruála is bennünket és assecurála. hogy ő felségének ez az Bethlen factiója hírével sem akaratjával nem volt, és noha immár intimálta is és parancsolt mind vármegyéknek, kapitányoknak és hajdúvárosoknak, hogy mint afféle emberrel semmi közösülések ne legyen és semmi assistentiával neki ne legyenek" de mindazonáltal ugyan még is urgeáljuk. hogy újabb declaratiót cselekedjék ő felsége etc. több dolgokrúl is informált ő nagysága és bíztata is az ő felsége kegyelmes jóakaratjával az mi kegyelmes urunkhoz. Ezek után mi elmentünk Bécsben, 25. die lettünk szemben cancellarius urammal ő felségénél ő nagysága által audientiát kérni, mindjárt felment udvarhoz és minket is fel akart vinni, de mi nem akartunk addig elmenni, míg az audientia felől válaszunk nem lett; azt jól is cselekedtük, mert felmenvén audientiat kért ő felségétől, ilyen válasza lett: Mi cancellarii, kérjed igen őköt, ne nehezteljék ez mai napot szenvedni, holnap igen idején megjövök és mindjárt szemben leszek velek. 26. die estvefelé későn érkezett meg ő felsége az vadászásból, és ugyan oly későn hívatta cancellarius uramat, rnegizente, hogy igen reggel elmenjünk. 27. die Februarii 8 és 9 óra között reggel voltunk szemben ő felségével, minket nagy böcsülettel látván. Ugyanazon nap mindjárást az titoktanácsot ő felsége öszvegyüjtvén, proponálta nekik az dolgot és azoknak tetszésekből mint olyan nagy consideration való dolgot cardinal uramnak cancellarius uram által, palatínus uramnak, Csáki László uram által értésére adták, postán menvén ő kegyelmekhez. Annakutánna mint resolválta ő felsége magát, mind per decretos (?) suae maiestatis, mind cancellarius uram által verbaliter, az mi kegyelmes urunknak mind szóval referáltam, mind írásban beadtam, az mennyire ott concipiálhattuk Bogádi urammal. S míg cardinál uramtúl cancellarius uram megtért, és Csáki uram palatínus uramhoz érkezett az ő felsége parancsolatival, én addig postaképen Bécsből palatínus uramhoz mentem, úgymint 29. Februarii és 2. die Mártii indúltam ismét Kis-Martonból és mentem az nap Bécsben, és ő nagyságának, az én kegyelmes uram instructiója szerént az mit kellett mondanom, abban semmit