Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

sen és jó neven vettük Kegyelmedtől abból is hozzánk jó akaratát és jó indulatját, hogy az mit a mostani állapotban, az közönséges jónak való dolgot értene, ezelőtt való jó ígérete szerént, tudtunkra adni el nem mulatná, és hogy azon közönséges jónak megmarasztására és oltalmazására mindenekben készakarattal való munkálkodását, forgolódását ígéri, az melyre most Kegyelmednek jó alkalmatossága lehet, csak az egyből is, hogy immár Bethlen Péter nyilván kezdett császárral ő felségével való békességünk ellen Ecsedből cselekedni, igaz járatban levő jámbor szolgáinkat háborgatni, kik közííl már némelyet jószáginkbeli gondviselőinknek írott levelünkkel intercipiáltatott is, holott ezelőtt mindenkor, az ő felsége birodalmában szabados menetelek, jövetelek volt szolgáinknak, s most is úgy hivén, hogy ő felsége híre és akaratja ellen kezdette őket Bethlen Péter háborgatni, méltó Kegyelmed irása szerént is arra a jó szomszédság és békesség tartásnak kívánságához képest való gondot viselni Kegyelmednek. Mi is írhatjuk Kegyelmednek semmit ez dologban ís az közönséges jónak megmaradásánál (mivel magánknak ís abban lehet bátorságos állapotunk) inkább nem nézünk. Kegyelmednek arra ajánlott munkálkodását annál inkább jó neven vettük és érette Kegyelmedhez minden alkalmatossággal kedveskedő jóakaratunkat mutatni el nem mulatjuk. Ottkinn Magyarországban való gondviselőinknek mostani cselekedeteket, a számunkra való szolgák fogadásában az mi illeti, abban is megnyughatik Kegyelmed, hogy semmit egyebet az közönséges jónak oltalmazására való igyekezetünknél szemünk előtt nem viselünk, császárral ő felségével való pacificatiónk ellen semmit nem miveltünk, sem gondviselőink nem miveltenek, miről immár ő felségét arról azelőtt megtaláltuk. Új híreink mivel Kegyelmedet ez alkalmatossággal részeltessük, ha volnának, örömest cselekednénk, de most is Kegyelmednek egyebet nem írhatunk, mint ezelőtt megírtuk volt. Bethlen István uram mégis ott vagyon Budán s úgy értjük dolgait, mint akárki is elhiteti hogy sem éjjel, sem nappal egyéb igyekezeti gondolkodása nincsen, mint hogy gonosz indulatját az közönséges jónak is nagy romlásával előmozdíthassa, és végbevihesse; kire mely nagy vigyázásának kelljen akár mely hazája, nemzete szerető embernek lenni Kegyelmed megítélheti ; mely ellen mi, hogy közönséges békességünknek megmaradását isten után őrizhessük, útat módot hátra hagyni nem akarunk, és ha mi oly dolgok lesznek valahonnan értésünkre, Kegyelmedet is rólok tudósítani nem nehezteljük, elhivén, hogy Kegyelmed is azont cselekedni el uem mulatja. Ezek után tartsa isten jó egésségbcn Kegyelmedet sokáig. — Da-