Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

személyének, magunk és szegény hazánk szabadságának oltalmazására, ő szent felségének mint kegyelmes istenünknek könyörgünk. Articvlvs IV. Ezek felett kegyelmes urunk Nagyságodnak ez mostani állapatunkhoz képest sok rendbéli szükségeit látván, noha az idő még intempestivum, mindazonáltal nem akarván Nagyságodnak semmiben megfogyatkozni, nem tekinthetjük szegénységünknek is felette fogyatkozott állapatjokat, hogy Nagyságod ez casusokban mind az fényes portára, egyéb szükségeire, expensária is elérkezhessék, ígírünk Nagyságodnak az két rendbéli adózásra huszonnégy forintot, id est fl. 24. Az Szent-György napinak felét ad primum Junii, felét ad primum Augusti, az Szent-Mihály napinak felét ad primum Octobris, felét ad primum Decembris, az régi articulusok szerént az Nagyságod tárházában bészolgáltatni. Az partiumbéli uraink az szász urainkkal atyánkfiaival együtt ezen terehviselésre ígírik magokat ; az székely uraink s atyánkfiai is hasonlóképpen, kiknek az vármegyén vagyon jószágok ő kegyelmek közzül. Articvlvs V. Ez idő alatt kegyelmes urunk érkezék közinkben Bethlen Péter uram ő kegyelme levele is, melyből nyilván meglátszik, hogy mind az Nagyságod méltóságos személye s mind szegény hazánk ellen hostilitást akar exerceálni, ugyan az Nagyságod ditiójából is Husztból. Noha azért kegyelmes urunk mi egész országúi három nemzetül az Nagyságod kegyelmes engedelméből Bethlen István urunkkal ő nagyságával az szent békességet akarjuk tractálni, és mi eddig is semmi hostilitást ő nagysága és ő kegyelme ellen nem mutattunk: mindazáltal, holott Bethlen Péter uram levelében az ott való szolgáinak mind az Nagyságod személye ellen s mind elleniiuk országostól hostilitást declarál és parancsol, mely immár meg is lőtt, holott Huszt kapuján lévő máramarusi atyánkfiaiban egynéhányat levágtak, avval az cselekedettel minket is provocált az hostilitásra: tetszik azért országúi, három nemzetől, hogy Nagyságod is kegyelmességéből annyi praesidiumot küldjön Huszt kapujára, az kik légyenek elégségesek annak az kapunak bétételére; az külső jószágnak proventusát penig ezután ne engedje Nagyságod Bethlen István uramék számára percipiálni. Az aknával együtt az öt városokat is s az ott való falukat foglalják el, megeskütvén őket az Nagyságod hűségére, és azután maradjanak abban az állapatban, mind addig, valameddig Bethlen István uram ő nagysága az Nagyságod hűségére redeál és Nagyságoddal megegyesűl.