Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - 1 630. júl. 10 —17. Megyesi országgyűlés

kényszerűségnek engedve beleegyezett. *) A többi azután könynyeu ment: azon garantiák körűi forgott, melyeket Katalinnak adni kellett az országnak, bogy a conditiókat megtartandja. A nyughatatlan elméjű emberek kikeresésére maga Katalin felhívta a rendeket. S ők annak szívesen engedtek. Nem ugyan úgy, mint a kormányzó akarta, hogy törvénybe foglalják Csákv elitéltetését, hanem megbízták a tanácsot, hogy sententiát hozzon ellene. 2) Csákynak sem Tokajba, sem Munkácsra nem szabad menni, s Erdélybe is nem máskor, csak mikor egyetemes vagy részgyűlésre jön : de ide is sereg nélkül. Levelet tőle Katalin csak a kormányzó vagy tanácsurak útján fogadhat el, s ezek tudta nélkül postát sem járathat hozzá, valamint magán kihallgatáson sem fogadhatja. 3) A kiegyezésre vonatkozólag pedig a rendek elhatározák, hogy a fejedelemasszony és kormányzó közt a történtekre nézve amnestia legyen, kölcsönös bizalommal jelentsenek meg egymásnak minden ellenséges indulatot és tanáncsot. A kormányzó személyét akkép biztosíták, ha Katalin valamit cselekednék, a kormányzó ellen, életére törne: a kormányzó mellett kelljen fel a három nemzet. Hasonlag, ha a kormányzó akarna Katalin ellen tenni, az ország fejedelme mellett kelljen fel, s a kormányzó tisztétől fosztassék meg. Ha valaki a rendek közül »ártalmas zavart« csinálna Katalinnal, a tanács intse meg s a kormányzó, még ha ellenzené is Katalin, hivja össze a rendeket. Ha pedig a kormányzó sértené meg a conditiókat, az országgyűlést Katalin hivja össze. A fejedelemasszony feltételei: a kormányzó s tanács tudta nélkül adományokat nem tehet, tisztviselőket nem nevezhet ki. Törvénytelen adományai érvénytelennek. Ha tanácsúi' rosz tanácsot ad fogassék perbe. Ne tegye egyik tanácsurat a másik elibe. A rosz tanácsadót jelentse meg a kormányzónak. A vitézlő rend mostani tetteért amnestiát kap. Zólyomi Dávid maradjon meg hivatalában. A német gyalogok ne igyekezzenek ]) Katalin maga irja a kajmekámnak aug. 17-ről : »az iránt gubernátorunkkal és tanácsinkkal discurálván tetszett, hogy az megirt úrfiat tisztitől priváljuk ; el is követtük.« Ötvös i. h. 237. -) L. Törv. és Okiratok IX. c). ) L. Törv. és Okiratok IX. b).