Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
confoederatiót szerzett, mely confoederatiók végben menvén, noba az én kegyelmes uram azokat diplomáiban gonfirmálta, mindazáltal palatinus uram által kivánta volt azt Felséged nagyobb securitásnak okáért, bogy az én kegyelmes uram szóval is azon végezeteket büti szerint coníirmálja, melyet az én kegyelmes uram Felségedhez és az egész keresztyénséghez való igaz sinceritásábúl mégis cselekedett Melith Péter és Bocskay István előtt, az Felséged credentionálisa mellett. ígérvén arra magát, hogy mind az kassai és eperjesi confoederatiókat megtartja, és ha Felséged és az keresztyénség ellen az töröknek készűletit és gonosz szándékát megértheti, Felségednek idején értésére adja. Harmadszor, hogy Erdélytűi semmit el nem idegenít, s török kezében nem ejti. Noha ezeket ő nagysága oly conditio által fogadta, ha az Felséged részérűl is az végezések megtartatnak, és ez szóval való assecuratio is titokban tartatik, Tie Melith Péter uram Felséged szatmári kapitánja ezeket meg nem gondolván, ottan hamar Erdélybűi kijüvetele után megmondotta Bethlen István uramnak, kit Bethlen István, Szalánczj István nevű fű embernek, ki ugyan tanácsa is ő nagyságának, mostan Budán létében megmondott, kibűl Bethlen István alkalmatosságot vévén, mostan Budán az törökök hallottára jelentétekben több conditiók között az én kegyelmes uramtúl azt kivánta, hogy ha ő nagysága vele alkunni és meg akar békéileni. tehát Felségeddel való minden szövetségnek és végezésének török császár ellen renunciáljon nemcsak Felségednek, hanem lengyel királylyal, és • az respublikával való minden szövetségnek is. Még azzal is vádolja az török előtt Bethlen István az én kegyelmes uramat, hogy az lengyel respublikának magát, gyermekit commembrumáva tette volna török császár ellen, kiben semmi nincsen. Im hallja Felséged hogy az én kegyelmes uramnak Felségedhez és az egész keresztyénséghez való sinceritása mely nagy busúlására fordúlt még penig az Felséged birodalmábúl, mért penig Bethlen István is Pestbűi ment ki Melith Péter is Felséged híve és fű végbeli kapitánja. Ha azért az én kegyelmes uramnak Bethlen Istvánnal valami compositióra kelletnék lépni, és sem az török sem Bethlen István ez conditio mellől nem recedálna, hanem az renunciatiót egyáltaljában csak megkívánná autentice, in tali casu keresztyéni indulatja szerint és császári kegyelmes bölcs s méltóságos itíletibűl, ki jövendőben is mind Isten és szent angyali előtt és az egész keresztyén világ előtt micsoda tanácsot ad az én kegyelmes uramnak, s mit javai, hogy cselekedjék; s ha az én kegyelmes uram az Felségeddel való végezésének s az ő kívánságok szerint nem renunciálna, svaz miatt török császár az én kegyelmes uram ellen hadat bocsátana.
