Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

szokás szerint négy rendbéli terminusokon, úgy mint az SzentGyörgy napinak felét ad 13. July, felét ad 1. Septembris, az Szent-Mihály napinak felét ad 1. Novembris, felét ad 1. January anni venturi Nagyságod tárházában bészolgáltatni. Hogy penig mostan urgente necessitate ennyire kellett mennünk az adózás dolgából, Nagyságodnak könyörgünk, ez után ususba ne keljen. Az partiumbéli uraink s atyánkfiai, az száz uraink s atyánkfiaival együtt ezen terehviselésre ígírik magokat; hasonlóképpen az székely uraink atyánkfiai is, kiknek az vármegyén ő kegyelmek közzűl jószágok vagyon. Articvlvs II. Az liber questus néminemű marhákból felszabad ittatik. Az pénz is minémü szük légyen kegyelmes urunk szegény hazánkban, tapasztalhatóképpen látjuk és érezzük; accedálván azért az Nagyságod kegyelmessége is, végeztük, hogy mindenféle renden való emberek juhokkal, berbécsekkel, meddü tehenekkel, lovakkal szabadoson kereskedhessenek, idegen helyekre akárhová kihajthassák, az 1632. esztendőbéli 30-dik articulusunkban contentiája szerint vihessék és eladhassák, megadván azokból igazán az harminczadokat. Az partiumbéli uraink és egyéb helyeken valók is kegyelmes urunk, hogy az szűrt szabadoson vehessék szász atyánkfiaitól és az országból kivihessék, az Nagyságod kegyelmes annuentiájából concludáltuk. Articvlvs III. Hogy az latrok kergetésében az 1631. esztendöbé/i 13. articulus observáltassék, végeztetik. Az latrok kergetésében, mind fiscus jószágiban mind egyéb helyeken, hogy az 1631. esztendőbéli 13. articulus observáltassék, minékünk is tetszik kegyelmes urunk, csakhogy az viceispánok a mellől nem recedálván mind az fiscus, mind penig urak, fő és nemes ember jószágiban mód nélkül az szegénységet ne saczoltossák, terheljék, felesed magokkal rajtok ne éljenek, hanem elvégezvén dolgokat előbb, menjenek, végeztük. Articvlvs IV. Az idvözűlt fejedelemtol conferált privilégiumok az új tordaiknak helyben marad. Minémü állapattal conferálta légyen az idvözűlt urunk az új tordaiaknak privilegiomokat, hogy Nagyságod azt is kegyelmességéből in suo vigore meghagyja, Nagyságodnak megszolgáljuk. Azt contineálván azért privilégiumok, hogy