Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - 1630. jan. 25—febr. 17. Gyulafehérvári országgyűlés
1630. JAN. 17. — FEB. 25. 29 Bethlen Gábor összes eddigi alkotásait. Tetszett ugyan nekik hogy e nagy ember Erdélyt kicsinbői olyan magasra emelte, de az egyéni áldozatoktól, melyeket annak fentartása követelt, hallani sem akartak. Híjában intette a budai basa Bethlen Istvánt, hogy vesse le »csendes természetét« : ő arra képtelen volt. Az az ideiglenes béke melyet létrehozott az ország hatalmi állásába került. Ez első gyűlés Erdélyt visszasűlyeszté oda honnan Bethlen Gábor felemelte. Első dolguk volt még a fejedelmi propositiok letárgyalása előtt, magának a fiscusnak megtámadása. Az 1615-iki őszi országgyűlés IX-ik articulusa a Báthori Zsigmond és Gábor által eltékozlott fiscalitasok visszaszerzését rendelé el. Most megfordították a dolgot : a kiktől ezen jószágokat visszavették, azokat jelentették ki igaz tulajdonosoknak s a fiscust és magánosokat e birtokok visszaadására kötelezek s a jogigények megvizsgálására ápr. 7-ére Kolosvárra »rövid terminust« tűztek ki. Nem ez volt az egyetlen czikk, mely a fiscust megtámadta. Megengedték az executiot, adó behajtást s jobbágyok reductioját a fiscalitasokból, a fiscus tisztviselőit kitilták a nemesi jószágokból, a nemesek marháit felmenték harminczad fizetés alól, feszabadíták a sóval kereskedést, megengedék hogy a lopott marhák nyomait a fiscalitásokban is lehessen keresni, az orvosokat ott is lehessen üldözni s megengedék hogy a fiscus ellen folytatott s már letárgyalt pereket nóvummal meglehessen újítaui — s daczára hogy ez intézkedések közül több nagyon megcsonkítá az ország jövedelmét, csak ez évre kivételesen, s igen nehezen szavazták meg a 20 frt portai adót, (le kimondák, hogy többé ekkora adóval ne lehessen az országot terhelni. Még súlyosabb csapást mértek az ország jövedelmére a szabad kereskedésnek visszaállításával — mely alól csak a bőr maradt kivétel, s azt a külföldieknek is megengedték. Ezenkívül elrendelék, hogy vámot nemes ember sehol se adjon, s a külföldi árúk is csak egy helyen fizessenek harminczadot. A meg nem váltott dézmát az illetők valamely közeli helyre szál') Orsz. Emi. YIT. k. 281 1.
