Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

lengyel nem adja úgy meg az magyarnak böcsiiletit, mint illenék, ott benn mit nem fogna cselekedni, példát sem találunk reá, hogy valamely magyarnak exul állapatjában Lengyelországban nagy tekinteti lőtt volna; mivelünk is ha ő kegme egyes nem lészen, nem bízhatik hozzánk, e converso mi is, mind ily állapat ha követne, kitől, hiszem az úristent, meg fog oltalmazni, mivel mi bizony soha az fényes portától el nem akarunk szakadni, el akarnám azt magunktól távoztatni, kik előttünk való fejedelmek közül az miatt vesztenek; Báthori Sigmond és ím nem régen szegény Bátbori Gábor, ki talám most is élne, ha az másokhoz való bizodalomért farban nem rúgja vala. magam pedig anno 1611. 8. Maji szemben lévén Báth ori Zsigmonddal Prágában, tudom, mit mond vala szegény, kiesvén az köny szeméből; mindazáltal azt is meg akarjuk adni, az mivel az keresztyén királyoknak és az egész keresztyénségnek, legfeljebb az mi édes hazánknak nemzetünknek tartozunk, azt is felérjük elménkkel, hogy mind az mi gonosz akaróink s mind az ő kegméé úgy ütik le fejeket, ha köztünk egyesség lehet (de nem színes és csalárd külső) hanem tökéletes igaz és szüből való, mert olyanra, az minemű eddig volt, bizony semmi szükségünk, sem kívánságunk, annál inkább akaratunk nincsen ; hazánknak is úgy szolgálhatnánk hasznosabban, ha egyikünk az másiknak hátához vethetné hátát, mivel mi is az úristennek szent áldomásából, már nemcsak me-gpihesedtiink, hanem ugyan tollasodni kezdettünk, mely jó isten fejedelemségünknek kezdetitől fogva egynehány jegyekkel megmutatta, hogy állapatunkat nem az vak szerencse adta, hanem az ő nagy irgalmasságából szegény hazánknak, nemzetünknek ilyen utolsó veszedelmére fordúlt állapatjának idejében ő rendelte volt elvennünk, hogy szolgáltathasson velünk józanon és istenesen, mert ha meggondolnák az emberek csak az egy esztendőnek forgása alatt nilván, titkon hol egy s hol más practikával mint igyekeztek rajta, megejthessenek, úgy tartották, mintha már kezekben akadtunk volna és majd mintha lehetetlenségnek ítélték, hogy abból kimenekedhessünk, az úristen csodálatoson nagy örömmel kiszabadított s azoknak minden ártalmas practikájokat megcsúfolta, meg akarván mutatni az ő isteni ebbéli rendelését s akaratját és ottan csak ez rajtunk mutatott isteni gondviselés által is, nem kellene-e palatínus uramnak az mi velünk való egyességnek örülni és azt két kézzel kapni; el is hittük, bizony ezután is ő szent feige mindaddig meg fog őrzeni, ótalmazni, valamíg az ő nagy nevének dícséretire, szegény hazánknak nemzetünknek jovára, megmaradására, lelkünk üdvösségére látja lenni, mindennapi kedves áldozatul is szeme előtt forogván az szent úristennek az ő tisz-