Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

mum Dominationem Vestram foeliciter diuque valere desideramus. In oppido Técső 17. Januarii 1631. Illustrissimae Dorainationis Yestrae servitor addictissimus et pater Comes St. Bethlen. Külczím: Illustrissimo principi domino domino Georgio Rákóczy Dei gratia principi Transylvaniae partium regni Hungáriáé domino et Siculorum comiti etc. Domino et filio summa observantia colendissimo. (A m, k. orsz. levéltárában levő eredetiről). IV. 1631. febr. 10. Esterházy Rákóczyhoz az alkudozások tárgyában. Mind az kit magán nekünk s mind az vármegyék követinek írt Kegd leveleit megadá Farkas István uram, és ezek mellett az Kegddel való beszélgetésit is referálá. S az mi először is az Kegd cursorának föl nem bocsátását illeti, nem ösmerhetem véteknek, mivel az miért föl köllett volna Bécsben fáradni, azt azon securitással megtalálhatta itt is s annival alkalmatosabban, hogy amaz ennél több üdőt kivánt volna, mely üdőnek vontatása mind az dolgoknak mivoltokra nézvén s mind az szegény igyefogyott együgyű községnek méltó szánakodásra jutott állapotjokot tekéntvén, csak egy napnak is halladékja möly káros és veszedelmes legyen, könnyű megítélni. Az salvus conductusban is az möllyet az Kegd követiért kűltem volt, nem találhattuk föl az fogyatkozást, mivel mi mindeneket bona fide cselekeszünk, és az hul universaliter volt az mi kűltíink salvus conductus, benne értethettek cancellarius és Mikó Ferencz uramék is; s ezért bár ő kegmek in considerationem vévén az fölül megírt inconvenientiákot, üdőt bár ne vontatott volna, mivel jure etiam gentium csak maga Kegd credentionálisa mellett is bátorságosan eljíihettek volna ő kegmek, mindazonáltal úgy tetszvén Kegmednek, ím az Kegd kívánsága szerént kűltük meg az salvus conductust. Továbbá azhul P. S. panaszolkodik Kegd az nemes vármegyék követinek írt levelében, azon igen csudálkoztunk, mert az nekünk csak elménkben sem tűnt, az kiről ott elmélkedik ^ Kegd, hanem azon levelünkben két dolgot intendáltunk: 1. hogy az akkori Kegtek dolga és egymás ellen fegyverhez való nyúlása nekünk ne tulajdonétassék. Másik, hogy az országbelieket megintenők, hogy az felséges császár urunk birodalmához Kegddel együtt ne nyúljanak,