Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - 1635. máj. 13—jún. 10. Gyulafehérvári országgyűlés

liogy útitársa az öreg Tholdalagi sem sejtette ezt: ki aztán Juszuf ármányán felháborodva annyival nagyobb erélyt lejtett ki annak meghiúsításán. A fejedelem Szentpáli Istvánt küldte a portára, hogy Juszuf ez eljárása ellen a legszigorúbb elégtételt követelje, s használja fel ez alkalmat Székely Mózes megbuktatására, kimutatván, hogy tovább is szabad lábon hagyása mennyire veszélyezteti Erdély nyugalmát. Maga az öreg Tholdalagi pedig erős szemrehányásokat tett neki perfidiájáért, hogy »magának is ilyen vénsége idejében s az ő ennyi vénségében is« ezt a gyalázatot tette rajta.*) Szentpáli júl. 11-én indúlt meg s júl. 19-én érkezett meg Konstantinápolyba, tehát a leggyorsabban utazva, mint ez időben lehető volt. Hogy Székelyt valami nagyon pártolta volna a porta, arról szó sincs, de Rákóczyt sem szerette valami nagyon, s épen ezért amazt sem akarta teljesen megbuktatni, csak mint ellenfejedelmi jelöltet hizlalta Rákóczy fékentartása végett. De Juszuf ez árúlása már annyira kirívó volt, hogy a solidaritást vele meg kelle tagadni. Szentpáli júl. 21-ben jelent meg a divánban, hol vele szemben azon kezdték a dolgot, hogy a Székely Mózes által irt s Szentpáli által eredetiben felmutatott levél hitelességét kétségbe vonták. Legelébb Juszuf agát vonták kérdőre, de az »agg eb« betegnek és némának tette magát s egy szót sem lehetett belőle kivájni. Azután Székely •Mózesnek mutatták fel a levelet, ki azt csakugyan saját Írásának ismerte el, de azzal mentette magát, hogy nem zendűlésre akarta az országot csábítani, hanem saját sorsán akart könynvítni. s az egész dolgot a brassai bíróra akarta kenni, mintha ennek bíztatásából cselekedett volna. Ez azonban sokkal szembeszökőbb hazugság volt, hogysem el lehetett volna hinni, s végre hosszas tárgyalás után Szentpáli és Sebesi Boldizsár a kapitika kivittek annyit, hogy aug. elején Székely a héttoronyban elzáratott. Hogy más intézkedéshez nem nyúltak, s mint a fejedelem kívánta, Székelyt Ázsiába nem szállították, azzal mentették, hogy a szultán távollétében (Ázsiában volt, a persák ellen folytatott hadjáratban) szigorúbb rendszabályokra nem voltak felhatalmazva.

2) Tholdalagi 1635. jún. 27-én Juszuf agának irt, Levelek és Acták. ') Szentpáli jul. 27-iki levele s végjelentése. Sebesi Boldizsárnak