Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - 1635. máj. 13—jún. 10. Gyulafehérvári országgyűlés

áron vesznek jószágot s ebből szomszédaik jószágát pusztítják, elrendelék, liogy az ilyenek veszítsék el birtokaikat. A debreczeniek adják ki a közéjök szökött jobbágyokat. A váradi udvarbíró az egy házhelyes nemeseket azzal sanyargatván, hogy őket nemes leveleik felmutatására kényszeríti, ezek ügyét a fejedelem kimenvén Váradra, vizsgálja meg. Elrendelék a latrok üldözését. A nemeseknek a só-illeték adassék meg. Eltilták a harminczadosok visszaéléseit. A görög kalmárok ügyét a fejedelem intézze el. Intézkedtek a székelyek s egyes helységek által benyújtott panaszok ügyében. Listius Ferencznének kárpótlanúl elvett jószágaiért 40,000 kősót engedélyeztek. A méz eladása ügyében hozott korábbi törvényeket megújíták. Az ökrökkel való kereskedés egyedárúját ezen évi sept. l-ig felfüggesztették. Fogarason kivül a zászlós uradalmakat eltörölték. Az alvinczieknek a kocsmárolás szept. 29-étől febr. l-ig engedtetett meg. Megújíták az ingyen való gazdálkodás és postálkodás ellen hozott törvényeket. E törvényeket a fejedelem máj. 1-én erősítette meg. Alig oszlott el a gyűlés, midőn egy váratlan esemény Rákóczynak újabb aggodalmakat okozott. A brassai biró egy Székely Mózestől hozzá intézett levelet küldött hozzá, melyben a praetendens ezt fényes Ígéretekkel a maga részére igyekezett csábítani. A dolog úgy vette ki magát, mintha ő már bizonyos volna abban, hogy a porta haddal küldi Erdélybe s ő ez eshetőségre toborz híveket. A levelet neki hazamentében Juszuf csausz kézbesíté, ugyanaz, ki a kaftány ajándékokat hozta. Bővebb vizsgálat után kitűnt, hogy a csausz több ily levelet hozott magával s a hivatalos küldetés örve alatt Székelynek ügynöke volt. Juszuf ez agitatióját annyira titokba hajtotta végre, •) Lásd Törvények és Okiratok XXVI.