Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - 1630. jan. 25—febr. 17. Gyulafehérvári országgyűlés

parancsot, hogy ha a kormányzó felhívná őket, azonnal segélyére siessenek.

1) Házy még arról is tudott, hogy az összes szomszédos beglerbégek s a tatár khán is megkapták a fermánt, hogy szükség esetére megsegéljék Bethlen Istvánt, a hét vármegyére vonatkozólag pedig intették a nádort, hogy »vesztegségbe legyen.« 2) Ennél nagyobb teljhatalmat Bethlen Gábor sem nyert soha — most valóban ő volt békének vagy háborúnak ura. Ahmed és a követség decz. 23-án indúltel, lehetőleg sietve, hogy a határidő előtt érkezzék meg. A porta ezen magatartása tanulságos volt Katalinra nézve s egyet minden esetre bizonyított, hogy Bethlen Gábor végrendeletét, azaz Katalint a fejedelemségben s Bethlen Istvánt a kormányzóságban fenn akarja tartani, s kétségtelenül csak ennek lehet tulajdonítani, hogy amaz azt a jármát, mit oly nehéznek tartott, a Bethlenek jármát, nem igyekezett lerázni. Első tényleges támasz, mit ő nyert, Dietrichstein megérkezése volt 1630 jan. elején, 3) ki a Katalin párti urak fractioját máitettre készen találta. Ha Schulitznak hihetünk Katalint rá akarta birni. hogy a cath. vallás megtartására s a protestánsok elnyomására esküdjék meg.

4) Lehet, mert tény, hogy Ferdinándtól néhány cath. szellemű könyvet hozott neki. 5) De hogy ő titkos biztatásoknál egyébbel segélte volna a pártot, azt el hinni nem lehet. Nem sokkal utána 6) jött Csáky s ez már jeladás volt a működés megkezdésére. Mig ő Almáson szervezkedett, Szúnyog a kővári kapitány itt tette meg az előkészületeket.

7) De nyilván nem mondta fel az engedelmességet: sőt elfogadta a fejedelemasszony s a kormányzó megbízását, hogy érdekeik kép») Mind ezek egykorú példányban 1629. decz. 17—27 közti kelettel meg vannak gr. Teleki Miksáné ltárában. 2) Házy János i. h. s) Bethlen decz. 21-iki s Keménynek fenidézett levelei. *) Schulitz f. i. levele. 5) Marczali Eegesták 163. 1. 6) Jan. 18-án irja Deák F. 46. 1. ') Schulitz fenidézett jelentése. »Praesertim Caspar Suniogli et Stephanus Ziáki perverso fervore auersi miseram principem eo induxerunt, ut firmiter crederet Stephanum Bethlen nihil aliud quam exitium ejus cupere.«