Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - 1633. apr. 24—máj. 13. Gyulafehérvári országgyűlés
Zólyomit csak az ország Ítélhette el, s miután különben is közelgetett a rendes évi országgyűlés határideje, Rákóczy apr. 24-re kihirdette azt. A Zólyomi-tigy azonban a személyes kellemetlenségeken kivül az eperjesi tárgyalásokra is zavarólag hatott. Végre mind a császártól, mind a fejedelemtől érkeztek utasítások. A császár minden pontban engedett, kivéve Munkácsot és Onodot:*) a fejedelem pedig Munkács visszabocsátásáról semmi alakban sem akart hallani. 2) A mint Zólyomi clfogatásának hírét vette a különben is mindig szigorú eljárást tanácsló Esterházy, azt hitte, hogy e kedvező helyzetet lehetőleg ki kell zsákmányolni s a császárhoz apr. 23-án emlékiratot adott be. Ebben egész diadallal irá, hogy midőn a fejedelem Zólyomi miatt annyira fel van háborodva s tarthat attól, hogy OFranknói Pázmány III. k. 73. 1. A király apr. 12-iki resolutiójálian azt ajánlá, hogy a fejedelem által Munkácson követelt 150,000 írtban, Katalin mondjon le Eogarasról, s ezért ő ki fogja elégíteni. Munkácsot pedig megtartja a korona számára. A biztosok júl. 24-iki jelentése. 2) Lásd Törvények és Irományok XIA". Erdélyi 3Iúzeum Kemény gyűjteménye. A biztosok Eperjes apr. 18-áról irják a császárnak, hogy Munkácsot illetőleg, a mint a követek ismételve mondogatják, a föltételeket soha sem fogja elfogadni a fejedelem »cancellarius ipsius (t. i. principis) mihi Mtis Vrae cancellario magno cum animi dolore neque sine lachrymis significavit, vereri se, ne princeps ob Munkachium in quod consequendum : impotentissimo desiderio fertur extrema quaeque retinendi media, etiam cum publica pernicie attentet.« 24-én f. h. nyílik meg az o. gy. Erdélyben, a fej. legalább a végére kívánja a cancellariusát. Most teliát minden Munkácson fordúl meg, határozzon Eged, hogy ragaszkodik-é ama rendeletéhez, hogy Munkács dolgában nem kell engedni. Most már, mióta nem is Brandenburgi Katalin számára védjük Munkácsot, nehezebb is volna engedni s csakis Eged tekintélye rovására történhetnék. De az esetre gyorsan a fegyverhez kell nyúlni, mert ha a fejedelem megelőz, ez a vidék alig kivétel nélkül elvész, főkép a hajdúk és Tiszán túli megyék. >Nec putamus levi bello finem his rebus componendis, si res ad arma venerit futurum < . . . »De Zoliomio capto et compedito ac primum Zamos-Ujvarum, deinde Eogarasinum ducto quae Mti Vrae undecima hujus perscripsimus (nincs meg) per omnia ita se habent. Addimus jam quod et arx ejus Zekelhida dedita sit ad rationem statuum et ordinum Trans3'lvaniae. 3Iilitum vero Zoliomianorum reliquiae oblata commissorum omnium venia pelliciuntur et conducuntur ad principis rationem. Balling similiter novum militem conscribit. Pars Zoliomianae militiae ad partes nostras se recepit« . . .
