Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - 1630. jan. 25—febr. 17. Gyulafehérvári országgyűlés

mányzót megbuktassák s Katalint, ki már akkor át volt térve a catb. vallásra s kit az 1627-iki választási conditiók kötöttek, korlátlan fejedelemmé tegyék. És ez a terv természetes fejleménye volt az eseményeknek. Az a párt, melyre Csáky az országban támaszkodott, Bethlen alatt is megvolt — csak hogy nem mert magáról életjelt adni. S az nem volt más, mint az osztrák párt, mely csak nemrég Szombathelyivel, azelőtt Sarmaságival, Homonnaival conspirált, s a mely bizony most is szívesen látta volna az államcsínyt, csak hogy annak idejét nem vélte elérkezettnek: legalább erre hagy következtetni az a körülmény, hogy míg Csáky folytonosan ösztönzi Kornist — ez mindig csillapítja őt. Csáky nem is támaszkodott egészen rájok — csak számított rájok. Támasza neki másutt volt s erre ő világosan czélzott is. Azok a »sok és nagy ember ösztönzők« az országon kivűl voltak. Aztán feleségét leányával a császárhoz zálogul küldte, s míg maga saját emberségéből ötszáz emberre számított, tudta, hogy 2000 ember fog rendelkezésére állani, csak legyen moneta: hogy micsoda hadak — azt még most nem merte megírni. Ezek csak indulását várják. Micsoda hadak? megfelelt rá Esterházy. Decz. 24-én már készen állottak: ez nap generálisukat is kinevezi Esterházy, Bosnyák Tamást — s kiadja nekik a parancsot, hogy oda menjenek, hova ez fogja rendelni. 2) De hova ? Az örökös tartományokba nem, ott nem volt Ferdinándnak ez idő szerént háborúja. A török ellen sem — hisz Murteza már visszatért Debreczenből, a hét vármegye sorsa is eldőlt: már tisztában voltak vele, hogy a visszacsatlás ellenállás nélkül fog megtörténni. Hogy Csáky egyenesen közlekedett volna a nádorral, annak semmi nyoma, de hogy a Hallerek útján közlekedett, annak van nyoma: maga irja, 3) sőt ezek is toborzottak a hajdúk közt. ») Csáky 232. 1. s) L. Törv. és Okiratok. 3) Csáky 227. Haller Györgyről s Nyári Istvánról emlékszik Papazogli Mellemet decz. 11-iki nádudvari levelében. Ez a Haller volt a Bethlen alatt nótán marasztott Haller, ki utóbb kegyelmet nyert, de ekkor s azután is összeköttetésben volt a nádorral, különben is sógorával.