Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - 1631. oct. 13. Részleges országgyűlés

A fiscusiiak eltékozolt jószágai szereztessenek vissza. A limitatiót a biztosok szigorúan tartsák meg. A nemesek kiváltságai megerősítettek. A városok birái a nemeseket el ne fogják. A latrok üldözéséről hozott törvény tartassék meg. A szökött jobbágyok uroknak adassanak vissza. Postálkodásban tartassék meg a régi gyakorlat. A hódoltsági egy-házhelyi nemesek tartoznak a hadjáratokban részt venni. Egyes helységek sérelmeinek orvoslására egy egész sereg törvényt hoztak. A kik a székelyek közül idegen országba követségbe küldetik, kapjanak költséget a fejedelemtől. A vinczi új keresztyének kiváltságait megerősítették Bethlen Gábor kiváltságai alapján. Egy évre érvényes menedéklevél ne adassék. A kik Magyarországon birnak jószágot, megidéztettek sz. Lőrincz napjára (aug. 10.). A kik állandóan kün telepedtek le, csak saját jószágaikba jöhessenek vissza. A kik Erdélyben laknak, de kün is birtokosok, azok is csak jószágaikra mehessenek ki Erdélyből. Gluchovszkyt a német kapitányt a tavaszi hadjárat alatt kitüntetett érdemeiért honfiúsították, ki a szokásos esküt azonnal le is tette. A taksás városokra egy összegben rótták ki az adót. A tövényeket a fejedelem júl. 1-én szentesítette.') II. Katalin csakugyan eltávozott Erdélyből. Rákóczy tisztcletőrség czíme alatt, valóban felvigyázás kedveért, erős csapatot rendelt kíséretéül, mely még Magyarországban sem vált el tőle, daczára, hogy erre a szathmári viczekapitányság felszólította. E haddal ment Katalin Munkácsra, s négy nap múlva már ugyané had kényszerítette, hogy menjen a leleszi konventbe megtenni ott Rákóczy Zsigmond érdekében a vallomást, melyre kötelezte magát. De minden felvigyázat daczára is ta') L. Törv. és Okiratok. VIII. 6.