Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - 1630. jan. 25—febr. 17. Gyulafehérvári országgyűlés
mely biztos megállapított terv, bogy kit tegyenek esetleg fejedelemmé, ha sikerül a Bethleneket megbuktatni, sem elfogadva s tán megbeszélve sem volt, de Esterházytól elkezdve le Csákyig mindenkiben élt a vágy megbuktatni a Bethleneket. Maga Csáky félre nem érthető szavakkal mondja el ezt egész bizalmasan az első tanács úrnak Kornis Sigmondnak »azért édes lelkem atyámfia, lelkemben testemben velem egyező igaz jóakaró uram, gondolkodjunk jobban állapotunkról, mert nem hogy az vén Bethlen Gábor idejebeli dolgokról respirálhatnánk, de még ha az ifjú Bethlenek világára és azoknak fejedelmi botja alá juthatunk jaj, jaj, keserves jaj lészen fejünkön, s im látom aligha feljül nem fordulnak.« 1) A jan. 25-ére hirdetett országgyűlésen kelle a pártoknak megmérkőzni — mert egyelőre csak arról volt szó, hogy a török vagy a német párt jusson a kormányra, s ha Csáky fennebbi szavainak hihetünk, ez időben a Bethlenek ügyei jobban állottak. A német pártnak ornis, Kovasoczy cancellár, Cserényi, Erdélyi tanácsurak, Szúnyog kővári, Liszty szamosújvári kapitányok voltak tagjai; de a legtevékenyebb köztök Csáky kolosmegyei főispán. Bethen halála után sokáig távol tartá magát az udvartól — kétségtelenül óvatosságból. Megyéjében almási várában vonta meg magát s egész gyűlölettel és szenvedélylyel izgatott a Bethlenek ellen s irta epével telt leveleit Kornisnak s bizonynyal másoknak is, s midőn amaz, ki úgy látszik koczkáztató terveiben nem osztozott, óvatossagra inté, elfordulással fenyegette. 2) ják, nem azért, hogy a fejedelemnő kizavartassék, hanem hogy a Bethlen családot kiforgassák és ök magok lépjenek helyébe és (a mit most a Betlilenisták tesznek) a fejddelemnő nevével ők uralkodjanak. Azt, hogyha véghez vihetnék fged és a törökkel való béke megszegése nélkül megtennék. Nem látom, hogy ilyes mozgalomból valami jó gyümölcsöt lehetne remélni. Véleményem az, hogy nem kell a török békében és Erdély nyugalmában bízni, hanem erős és biztos készületek teendők a török háborúra, hogy aztán, ha a dolog íigy kivántatik, teljes erővel álljon szembe a törökkel és erdélyiekkel, mert 6 — 7 ezerrel egyebet sem teszünk, mint új háborút készítünk. ') Csáky decz. 31-iki levele Kornishoz. Deák F. Csáky István 230. 1. s) U. o. 235. 1. »sok jelek kegyelmed felől meglágyították szívemet előbbi jóindulatomtól.«
