Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok
nostra Alba-Julia, die deoima septiina mensis February anno Domini Millesimo Sexcentessimo Trigesimo. Excudebat Albae Juliae Jacobus Effmurt Ligniensis Typograplius Suae Serenitatis Anno 1630. Két nyomtatott példánya, pecsét és aláirás nélkül, az erd. Múzeumban (Jos. Com. Kemény Codex Authent, Art. Diaet. Trans, Iii. köt. és a Donáth-'jyiijtcrnényben), b) Ar. udvarhelyiek folyamodása, a válaszszal. Alázatos könyörgésünk által kénszeríttetünk az nemes országhoz folyamodni keserves lelki méltatlan megbántásunk miatt; holott noha az recepta religiók állapotja felől való ország articulusa azt contineálja, hogy minden helyeken az templomok és domus parochialisok szokott jövedelmekkel együtt az potior parsé legyen, és mű Udvarhely városúl mind most s mind akkor, a memoria hominum mikor birt templomunktól priváltattunk, két annyival is többen voltunk s vagyunk is az más valláson való atyafiaknál: de mindazonáltal nagy lelkünk fájdalmára, templomunknak nem az ajtaján menvén be, hanem ablakán hágván meg, tőlünk violenter occupálák, igírvén azt, hogy az várbeli templomot számunkra megépítenék. Annakutánna ily reménséggel tápláltatván, hogy iuxta contenta articulorum egyenlőképpen auditóriumot építenénk az más valláson lévő atyafiakkal együtt, az is csak abban múlék. Végezetre magunk tulajdon saját költségüukkel kezdvén építeni egy templomocskát, szegény idvözűlt kegyelmes urunkat a felől sinistre informálván, azt is félben hagyaták velünk, és mind azoltától fogva templomunk nélkül vagyunk, hanem Bethlenfalvára kénszeríttetünk religiónknak exercitiumára kijárni és ott tartani papot. És a ki az többi között nem utolsó terehviselésünkre és keserüséginkre s lelkünk fájdalmára vagyon, az udvarhelyi pradieator számára is, kinek mü sem tanítását, sem semmi szolgálatját nem veszszük, az neki való fizetést rajtunk extorqueálják. és immár némelyikünket közzülünk annak meg nem adásáért igen meg is vertek s rongáltak, és a felett magunk papjának is külön fizetését s jövedelmét megadtuk, s így nem kevés fogyatkozásunkra két felé kénszeríttetünk fizetni. Hogy azért mü is az nemes ország végezése szerént régi recepta religióknak szabadságában megtartassunk, holott numero is az más renden valókat kétszerte is feljűlhaladjuk, melyről ezen nemes ország gyűlésében lévő tisztviselő fő-fő uraink is elegedendő bizonyságot tehetnek: kö-