Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

esztendőre, ezelőtt való rendelés szerint, már sokan praestálták és naponként praestálják), minden öt kapuról egy négy ökrű szekeret és az mellett öt embert nyolcz napra esztendőnként mindeddég valamég derekasan meg épül, így, hogy az mely szegény községink szekerekkel oda érkeznek, az tisztviselők, pénz nélkül és minden fizetés nélkül bevegyék és írják mindjárást, és minden liálogatás nélkül, az nyolcz napot eltöltvén. fizetés nélkül ismét és továbbá való tartóztatás nélkül haza bocsássák, czédulát adván nekik róla. Könyörgünk Felségednek, mint kegyelmes urunknak, legyen contentus vele; ha penig ez alatt háborúság vagy pestis miatt minuáltatnék az kapu szám, erről is ily deliberatiónk lehessen. Articulus YI. Communihus votis et sujfrag iis vér/ezt ék az statusok, hogy Kolosváratt a régi pápisták puszta klastrajn helyén éppíttessék egy académia, melyben ö felsége bizonyos füprofessorokat constituálván, azoknak bizonyos és örökké megállandó proventusokrúl is kegyelmesen disponáljon. Nem tagadhatjuk kegyelmes urunk, hanem magunk szemeivel is eléggé látjuk az tudós embereknek, kik hazánknak sok fő dolgaiban hasznosan szolgáltának, ez elmúlt időkben forgott sok disturbiumokban mely igen elfogyatkoztanak közülünk, ki miatt, ha gondviselés reá nem lészen, rövid üdőn országunk és maradékink is veszedelmesebb állapatra juthatnak, nem lévén támaszok, kik az gondviselésben mindnyájunknak succedáljanak. Felségednek arról való kegyelmes dispositióját igen dicsérjük és jó válj uk, holott Felséged ebbeli fogy atkozásinkat restaurálni akarván, egy közönséges académiának építéséről gondoskodott; holott pedig az académiáknak állapatja, kegyelmes urunk, csendességes, nyúgodalmas és békességes helyet kívánjon, ez mi szegény hazánk pedig gyakorta véletlenül oly motusokat szenved, hogy az miatt nem csak az académia, de egyéb helyek és állapatok is megháborodhatnak és változhatnak: Kelletett oly közönséges és illendő helyről gondoskodnunk, az ki mind securitással, mind állapattal, helylyel arra alkalmatos lehessen. Tetszett azért, kegyelmes urunk, egész országúi, hogy az académiának erigálása ebben az helyben Kolosvár városában legyen az pápistáktól bíratott puszta klastromhelyen, mely mostan vacál, és a nélkül is pusztában áll. Ilyen conditióval és örökké állandó végzéssel, hogy isten Felségedet reá segítvén, ennek építésére és helyben állatására, tudós emberekkel, professorokkal annak módja szerint megrakván és