Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - 1626. máj. 24—jún. 17. Gyulafehérvári országgyűlés

pirongatásokkal, vöxoknak torkokban való verésekkel inducálni az eleetióra.« A miért Bethlen még komolyabban neheztelt, az Esterházynak kíméletlensége volt, ki mióta nádorrá lett, még élesebb hangot öltött s megválasztása után, úgyszólva első tette volt megizenni Csútliy Gáspártól, Bethlen hozzá küldött követétől, hogy a császár nem köteles »vele való végzéseit megtartani, mert a portán való tanácsadásával a végzéseket ő bontotta fel.« 2) Azonban még nem jött el az ideje, hogy ezeket számon kérje: most arra volt legfőbb gondja, hogy a közelgő menyegzői ünnepélyek örömeit semmi se zavarja meg, s minthogy nagy súlyt fektetett rá, hogy azon a császár, főurak képviselve legyenek, (kiknek a meghívókat 1625. nov. 5-ről küldötte el) válaszaiban, ha volt is él, de került minden szót, mi a dolgot élére állíthatta volna. Január első napjaiban fogadta Bornemiszát s a császárról és ifjú királyról meleg szavakkal emlékezett, jó kivánatokat küldött neki, szolgálatait ajánlotta s óhajtását fejezte ki, hogy a császár Pázmányt küldje a menyegzőre, oly dolgokról tractálna vele, melyek a keresztyénségnek hasznára válnának. 3) Egyszersmind jan. 8-ról Horvát István főcmberétől ünnepélyes meghívót küldött a császárnak.

4) Valójában pedig már ekkor megtette a lépéseket, hogy a nyugoti hatalmak confoederatiójába felvétessék: s még decz. végén újabb instructiót küldött Quadnak, hogy Berlinből ne 3) Ugyanott 243. Hogy mennyire neheztelt ezért Bethlen, mutatja BerbÍ8torff decz. 29-iki levele. Tört. Tár 1881. 112. 1., ki nyilván írja, hogy Bethlen ezt csak azért nem vette casus bellinek, mert még nem lépett he a confeederatióba. 4) A Csútinak 162G. szept. havában adott utasítás. A Csúthytól 1625. végén írt levelet 1. Szalay II. 231. Hogy erős dolgot izent szóval, maga a nádor bevallja, midőn kéri Bethlent, hogy ne botránkozzék meg azon — hizelkedői vannak elegen, de otyan mint ő, ki az igazat akarja megmondani, kevesen, azonban hogy azt izente volna, a mit Csúthy jelentett, azt apr. 10-én Bethlenhez írt levelében egyenesen tagadta. L. Szalay i. h. 269-ik 1. A magyarázatban maga Bethlen is megnyugodott. L/li. o. 272. Bethlen máj. 15-ik levelét. Megjegyzendő, hogy Szalay II. kötetében a 225—40. lapszámok (a 15. és 16. iven) kétszer fordulnak elő. c) Bornemisza jelentése Eszterliázy élete II. 233. s köv. 11. A nov. 5-iki meghívót. 1. Szalay 229. A jan. 8-ikit Pray Principatus II. 47. 1. V. ö. Szalay II. 233.