Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - 1624. jún. 23—júl. 9. Gyulafehérvári országgyűlés
17-ről Kovachóczy Istvánt és Mikó Ferenczet, mint fő követeket Ferdinándhoz kiildé.*) Ezek nemcsak a török ügyek megbeszélésére voltak küldve, nemcsak jó szolgálatait ajánlotta tülök ez ügyben, hanem kapcsolatban azzal meg voltak bízva újra sürgetni a házasság ügyét, még pedig oly alakban, hogy ha Ferdinándnál nem találnak kedvező fogadtatásra, más úton igyekezzenek czélt érni. Már július elején értesíté Ferdinándot, liogy közelebb követeket fog küldeni a német birodalomba, valamelyik német herczegnő kezét megkérni. S valóban Kovachóczyék meg voltak bízva, hogy ha Ferdinándtól elútasító választ nyernek, onnan Brandenburgba útazzanak, megkérni a választó nővérét, melyre nézve Gusztáv Adolf által tett is előleges lépéseket. Ferdinánd belátta a veszélyt, mely abból származnék, ha Bethlen oly közel rokoni összeköttetésbe lépne a nemet prot. fejedelmekkel. Hogy leányát adja oda, arra gondolni sem akart — de mégis szerette volna szövetségét biztosítni a családnak. A spanyol udvar különben is korán belátta ez összeköttetés előnyeit. Ossona gróf, a követ, melegen ajánlá, a pápai nuntius nem ellenzé, s végre némely tanácsosai javaslatára rászánta magát, hogy egyik rokonával fogja megkínálni. 2) A követeket jól fogadták Bécsben. Ok csakugyan megtették az ajánlatot. Kérték a császárt: jelöljön ki uruk a fejedelem számára házastársat, biztosíták szövetségéről. Törekvése lesz a keresztyénség javát előmozdítni. Ápolni fogja Erdélyben a kath. vallást, de azt, hogy maga áttérjen, nem Ígérheti meg. A császár válasza nov. 9-én adatott ki: a házassági ügyre oly gondot fog viselni, mintha legjobb rokonáról volna szó s e A megbízó-levél Pray Principatus II. 31. s Hazai Okmánytár III. k. *) Fraknói: Pázmány. II. 108—9. összeállttá az erre vonatkozó adatukat követi jelentések alapján. A két ajánló tanácsos Eckenberg és Sen}'nyey voltak. Említi Bethlennek egy elfogott levelét a brandenburgi választóhoz, melyben biztosítja ezt, hogy hű akar maradni a prot. szövetséghez s épen ezért nem fogadta el a császár ajánlatát, hogy leányával házasságra lépjen. Az ilyen ámítás és lcétszínűség a politikában akkor napirenden volt. Marczali Kegesták. 132. 1.