Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

Az kecskehÚMiak fontját az jovának, egy pénzen. Az mellyesztett disznóhúsnak fontját adják három pénzen. Az aprólékját penig, úgymint fejét, orját, lábát, sodarit, kolbászit, májosit, gömböczit, véresit és több aprólékját is, melyeket fontszámra nem szoktanak adni, az város bírái limitálják illendő árok szerint. Az disznóhájnak, az ki új, fontját öt pénzen. 0 hájnak fontját adják hat pénzen. Az száraz új szalonnának fontját öt pénzen. Az ó szalannának hat pénzen. Az szopó borjúhúsnak fontját három pénzen. Az bélit és lábait adják nyolcz pénzen. Az fejét is nyolcz pénzen. Az mi az mészárosok ezekhez való egyéb dolgait illeti, az ezer hatszáz huszonnégy esztendőbeli limitatio observáltassék minden módon. Az mészárosok az olvasztott faggyúnak fontját adják öt pénzen. Ejtelit tizenhárom pénzen. Másáját hat forinton ötven pénzen. Az olvasztatlannak másáját öt forinton és huszonöt pénzen. Az olvasztott juhfaggyúnak fontját négy pénzen. Ejtelét tíz pénzen. Az bőröket mint adják gyártatlan. Egy öreg ökörbőrt, jót, két forinton. Annál alábbvalót egy forinton hetvenöt pénzen. Mégis alábbvalót, másfél forinton. Az tehénbőrnek legjovát, másfél forinton. Egy középszerű tehénbőrt adjanak egy forinton huszonöt pénzen. Az legalábbvalót adják hetvenöt pénzen. Az juh- és ürübőrt adják huszonnyolez pénzen. Az kecske- és czápbőrt negyvenöt pénzen. Ez idejű borjúbőrt húsz pénzen. Esztendős tulokbőrt hatvan pénzen. Harmadfű tulokbőrt nyolczvan pénzen. Negyedfű tulokbőrt egy forinton huszonöt pénzen. Embernek ételére és italára és piaczi konyhára való egyetmásnak limitatiója. Mivel az bornak és kenyérnek árát nem limitálhatni bizonyosan, hanem azt az istennek áldása és földnek termése hozza magával, illik az tisztviselőknek és magistratusoknak arra oly módon gondot viselni, hogy képes ára legyen az földnek mivoltokhoz képest. Ezt azért az bornak állapatjában mindenütt és legfőképpen az Szászság