Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
Egy kész ajtót, az minemück az városokon szoktak lenni, nem cziffrások, de kornisos, adjanak három forinton ötven pénzen. Az mely ajtó városi módon igen szép, cziffrás, mester remekben csinált, felálló szép kornisával, adják tíz forinton. Öreg palotára való nagy kornisos ablakokat kereszt nélkül valókat, adjanak egyet öt forinton. Két keresztü ablakot három forinton s ötven pénzen. Egy keresztü ablakot három forinton. Annál is alábbvaló közönséges ablakkövet, kiben semmi kereszt nincsen, adjanak két forinton. Az téglavetők és cserépégetőkről. Az téglavetők az rakó téglának ezerét adják egy forinton hetvenöt pénzen. Pádimentumnak valóknak ezerét két forinton. Cserépnek ezerét mind laposnak, hójagosnak negyedfél forinton. Az ki penig fát ad hozzá, ezerétől az rakó téglának egy forintot s huszonöt pénzt. Pádimentumnak való téglának ezerétől egy forintot ötven pénzt. Az cserépnek ezeritől adjanak három forintot. Az asztalosokról. Az asztalosoknak is hasonló fizetések légyen az kőmívesekkel és ácsokkal, hoc addito, hogy mind festéket és mindenfélét, enyvet az csináltató megfizesse az mestereknek, avagy tegye szerit az csináltató az festéknek, az minemű festék kívántatik. Ha ki penig egész ház mennyezettől szakasztva, avagy egy summában akar fizetni, alkudjék az mesterrel, ezen mód observáltassék mindenféle mester és míves embereknek való míveltetésben is, ha ki egy summában akar fizetni. Az ki penig egy summában nem akar fizetni, ha szintén az míves ember kévánná is, ne tartozzék vélle az míveltető, hanem fizessen napszámra. Az ácsokról. Az ácsmestereknek, legényeknek és inasoknak, ha ennyi adnak, és ha nem adnak is, ezen fizetések legyen, mint az kőm íveseknek. Az kerekesmesterekről, mint a d j ák míveket. Egy kocsit, jót, mindenestől készen lévén, hat ló után valót adjanak öt forinton.
