Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

1G27. ÁPR. 4 — 10. 387 Az alábbvalónak négy forinton, Ötven pénzen. Az aljasának négy forinton. Senki fejér abát marhája elvesztése alatt be ne merjen hozni, az marhája veszszen utána mind az eladó véllé kereskedőnek és mindaz vevőnek. Az ötves mesterekről. Miképpen annak előtte való gyűlésünkben is végeztetett volt, liogy tizennégy lótos ezüstből míveljenek az ötvesek, azért most is végeztük azt, hogy az régi mód szerint tizennégy lótos ezüstből müveijenek. Azért az hol czéhek nincsen az ötveseknek, parancsolja meg ő felsége, hogy az olyan városokban az kolcsos városokhoz tartsák magokat és az ezélihez hallgassanak, és az míveket az czéheknek törvénye szerint megpróbálják, és ha tizennégy lótos ezüstből nem mívelnének, hanem alábbvaló mívet árúinának vagy sokadalmakban, vagy egyéb helyeken: az czéh mesterek tisztességek vesztése alatt tartozzanak az ilyenekre vigyázni, és az ki afféle frausban találtatnék, marháját confiscáltassák az város bírájával; mely marháknak, vagy míveknek harmada az czéhmestereké az bíróval együtt legyen, az két részét ő felsége tárházában administrálják. Minden ötves mestereknek különkülön bélyege légyen az míven, kit mivel, felüsse reá, hogy az mívét megismerjék, ki csinálta. Az ki véllek az maga ezüstiből akar míveltetni, sima aranyazatlan műnek egy gírájától egy forintot s hetvenöt pénzt adjanak ; mosdót medenczéstől, ki nem drága faragott mű, hanem vert mű, de aranyas, girájától adjanak két forintot. A ki penig test állásos cziffrás faragott míveket akar csináltatni, girájától adjon két forintot ötven pénzt. A ki aranyaztat, az mühez az aranyat is felmérje, úgy, hogy elsőben mérjék meg az ezüstöt, azután az aranyat mérje fel, lássák, hogyha rajta az arany, az kit hozzá adtak, de tartozzék az aranyat tisztessége vesztése alatt éppen reá aranyaznia, az mennyi aranyat hozzá adtak; ha reá nem aranyazná, liéa lenne, tartozzék újjonnan aranyaznia mindaddig, míg jó lészen és az hozzá adatott arany éppen rajta leszen, ugyanazon fizetésre. Az szabómesterekről, kik váltó mívet mívelnek. Egy öreg karasia dolmánt, kit mind az aljáig merőn megbéllenek, hosszút, minden szerszámát az ember megadván, adjanak tőle hetven pénzt. Sája domántól, hosszútól, kihez minden szerszámat adnak, 7 5 pénzt. Félszer dolmántól efféléktől hosszaktól, karasiáktól és sójátál, gombos sinórostól, ki alatt vászon, vagy bagazia vagyon, ötven pénzt.