Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

erdéli fejedelem na az magyar nemzetet és az ő kgls urának mentenek, megfosztották és Magyarországnak nagy részét) torkon verve kivonták tőle s birjuk, (de bizonyo)­son elhigyje minden, bogy valamikor mód(ja leszen) császár­nak, de boszúját állja rajtunk, és az (országon?, nemzeten) soha el nem szenvedi (az ra)jta esett gyalázatot, arról senki ne gondolkodjék. Mely szavait hallván az mi commissáriusink, protestáltanak és az tractát félben hagyták s eljöttenek. Azután magunk hopmesterétől, Csúti Gáspár hívünktől *) ugyan megizente egyáltaljában, hogy császár nem köteles velünk való végezésinek megtartására, mert az portára való tanácsadásunkkal, minden végezéseket magunk bontottunk fel, melyre nézve császár is felbomlottnak tartja. Ugy indul­junk meg azért császár ellen, hogy bizony hátunk megett va­gyon az pálcza, a ki megüt etc. Továbbá noha sok üdötől fogva intenek jóakaróink magunkra való vigyázásra, mert általá(n fog)va utánnunk leselkedtetnek és nagy reménségek (vagyon), hogy rövid nap megöljenek; de mivel senki nem adtanak, nem is tudtunk senkire gyanakod(ni) csak istenünknek esedeztünk könnvörgésünk által (azon, hogy ő sz.) felsége megoltalmazzon ellenséginknek titkos (gonosz prakti)kájoktól, sőt jelentse ki ő sz. felsége az múlt (vé)letlen nilatkoztata isten azok közül egyet, félni, sőt gondolkodni sem tudtunk volna.... tudósíttatunk, hogy egy udvarunkban lakó szolgánk tízezer tallért és egy várat csak meg(öljön. Mely) dolgokon nem kevéssé kénszeríttettünk felin(dúlnunk, hogy) magunkat az palatínus egész országúi így (meggyalázott) és életünk elfogyatására gyilkosokat (ez)ek az cselekedetek nem békességhez illendők. . . . egyéb dolgok is, úgymint az vármegyékben...'., úgy oszt titkon jószágot, tisztet, mint magáé (ke)vesek között az is el vagyon végezve, hogy azok. . . . (ezek)ben császár semmit el ne adhasson, hanem csak tartozzék consensust adni. Az esztendőn(ként igirt. . . .) frtot is meg nem adák eddig is .... (nap)ja volt megadásának terminusba kéret választ töttenek az kamarások azokkal az gyaláza­tokkal sem elégedvén (meg) felnevelt áruló (b)este fiá­nak szidal(mazott). . . Mindezekből azt akarjuk. . . értsék minden vitézink, hogy ha életünkben ily hamar az békesség végben menése után, még pedig enni sok ellenségek levén így fenyegetnek, szivek titkát kinilatkoztatta isten vélek, holtunk után, avagy sok ellenségivel való veszekedéseknek vége léte után el kell *) Szalay Esterházy Élete. 231.

Next

/
Thumbnails
Contents