Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

előtt is, kegyelmesen szegény hazánkra akarván ebből is atyai gondviselését terjeszteni, marhájoknak és míveknek árrát liraitáltatta volt, most is penig újabban az jó monetáknak valorához képest Felséged tanácsaival együtt, és mind az három nemzetből való statusokból azoknak limitatiójokra bizonyos személyeket mi is Felséged tanácsi mellé választván, minden marháknak, míveknek árrokat limitáltuk ezen gyűlés alatt. Könyörgünk Felségednek mint kegyelmes urunknak, hogy ez mostani limitatiót, melyet az városi rendek is az több uraink és atyánkflaival együtt egy értelemből limitáltak, az Felséged erdéli ditiójában minden helyekben és minden rendekkel observáltassa; ne mulassák nevetséggel el mind az áros rendek és egyéb emberek is Felségednek ebbeli reánk való kegyelmes gondviselését, mint ekkédiglen cselekedték. Az kik penig nem observálnák ez mostani limitatiót, ez megírt formán büntettessenek meg. Ha mely áros vagy míves ember az limitatió miatt kereskedését vagy mívelését elhadná, vagy ez limitatió szerint nem adná marháját, vagy nem művelne, in amissione omnium bonorum mobilium et immobilium convincáltassék, kit az bírák comperta rei veri taté exequáljanak sub poena amissionis officy et honoris, és efféle marháknak két része az fiscusé. harmada penig az bíráké legyen. Ha ki penig eladó marháját és mívét eldugja, eltagadja az vevő embertől, vagy limitált áránál feljebb adja el, ezen poenája legyen. Ha ki az vevők közzűl is eltitkolja és meg nem jelenti efféle áros vagy míves embereknek a limitatió ellen való excessusokat, ezen poenán maradjon. Ha penig az tisztviselő bírák nem observáltatnák, ő Felsége rendeljen idegen executorokat, az kik observáltassák az limitatiót. Hasonlóképpen tartozzanak gondot viselni az vármegyéken, székelységen az főispánok is, kapitányok és főkirálybírák, és ne engedjenek semmiféle marhát és mívet feljebb az limitatiónál eladni, hogy így az városokban lakó minden renden lévő kereskedő és míves emberek is tarthassák magokat felölök elrendelt limitatiónkkoz; alioquin ha az főtisztviselők nem observáltatják s megbizonyosodik felőle, az a kit requiráltak azon büntetést szenvedjen, melyet az városok bírái. Articulus III. Kik legyenek szabad hajdúk, és kik ne, elvégeztetik, azok penig registráltatván senki jobbágyát ennekutána közikben fogadni szabad ne légyen • az kik most vadnak kőztök, földesuraknak restituáltassanak.