Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

ván ez előtt is, és ezután is ezt vehetjük bizonyosan ez elmúlt experientiákbúl eszükben, hogy legáltalb út jövendő veszedelmekre és romlásokra ő kegyelmeknek nem lehet ennél. Mely dolog és szokás ez egész keresztyén világban sokul sem levén, hanem csak itt, miért ezt tovább is ilyen nilván való veszedelmekkel követniek meg nem itílhetjük. Tudjuk mi jól azt, melynek méltó megtartására köteleseknek tartjuk magunkat lenni, hogy minden jól rendelt várasnak privilégiummal kellett meg erősítenünk, és nem is tudjuk, hogy az mi híveink abba valami fogyatkozást szenvedjenek, sőt evvel kazájoknak állandó erősségét szerezhessék. Kívánjuk azért kegyelmesen, hogy ő kegyelmek, mint ilyen jövendőbeli megmaradásokra, és jovokra nézendő dologról mindeneknek előtte deliberáljanak úgy, hogy ne legyen egyedül csak ez országunk ez egész keresztyén nemzetség között ilyen kiváltképen káros és veszedelmes szokással és rendtartással élő, hanem az fejedelmeknek méltósága megadatván, mindeneknek és legfőképpen az fő rendeknek securitassok szereztessék meg; és valamely városban akarják, ott vehessenek szabadon házakat magoknak, és mind mi. mind penig utánnunk való successorink, úgy mint az országnak legitimus fejedelmi, az hol birodalmokban akarják, alkolmatosnak itílik, lakhassanak ott, és kit isten jó voltából eltávoztasson, ha mi romlás következnék jövendőbe is országunkra, lenne bizonyos refugiumok minden rendeknek, mert ebből ő kegyelmek lehetnek minden nemzetségeknek példái, micsoda veszedelmes ennélkül akármely országnak is lenni. Arról penig senki ne gondolkodjék, hogy mi ebből az magunk hasznát kívánjuk, hanem teljességgel csak az ő kegyelmek jovára nézünk, és ő reájok is akarnánk gondot viselni. Azt is ne itíljék, hogy azt akarnók, hogy valamely oly állapotra jusson, mint praedecessorunk szeginy Báthori fejedelem idejében, akkori lakó helylyé jutott volna, hanem hogy mindeneknek régi szabadságok, immunitássok és rendtartások hozzá való jószágokkal és tartományokkal együtt megtartassék, azon igyekezünk, csakhogy méltó, hogy az mi praesidiumunk is együtt az városéval lenne az kapuban, úgy mint egyes várasokban is vagyon mindenütt, a hol fejedelmek laknak, és magyar országban is; sőt az magunk Cassai vámsunkban is, az melynél sem nagyobb privilégiuma, sem immunitása egy városnak is itt nem lehet. Hogyha azért az ezeknél régibb szabad királyi város levén, semmi fogyatkozását privileguimának nem tartja lenni, miért kellessék itt valamely városnak azt tartani, méltó okát nem látjuk. — Es hogy mi az igazság, azt megmondjuk, nem hogy ezt valakinek híveink közül neheztelniek, de sőt inkább magoknak kivánniok kell. holott némely várasokat oly