Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
hogy ez mostani cselekedetin és keresztyén országoknak török által való pusztétásán az egész keresztyénség megindúl. Ilyen kicsin dologért ne idegenyétse magátúl császár urunk ö fölsége kglmességét, tudván, hogy nem az induciáknak hosszú terminusában, hanem az szent békességnek mentül liamarban valósincera tractatiójában és véghez vitelében áll az országoknak megmaradások. Mutassa meg ebben is császár urunkhoz ő fölgéhez való igaz sinceritását és hogy maga hasznát nem keresi, hanem az mint egynyehányszor ajánlotta magát, hogy mind császár urunknak ő fölgének s mind az egész keresztyénségnek oly híven igyekezik szolgálni, hogy mind császár urunk ő fölge, mind penig az egész keresztyénség az ő fölsége szolgálatjában megnyugszik, declarálja itt is azon jó indúlatját, kiért istentűi áldást, császár urunktól ő felgétül minden keglmességét és az egész keresztyénségtűl jó hírt nevet nyerhessen. Ezek kivttl is semmi médiumokat és motiva ratiókat, valamelyeket jobbaknak és hasznosbaknak Ítéltünk lenni, nem praetermittáltunk. 4. Mindazokra miképen resolválta magát írás által az erdéli fejedelem, azon írást követink adják be császár urunknak ő fölgének. Melyben, noha az fejedelem írja, hogy az induciák első terminusát mi neveztük; de nilván való dolog, hogy elsőben, midőn emlékezet lőtt volna felőle, maga nevezett egy egész esztendőt, ilyen ratiókból peniglen, hogy ez nem kicsin dolog és az frigy (az mint ő fölge itílte) az törökkel is fölbomlott volna, azokval is állandó békességet köllene szörezni és ilyen nagy dologban nem kevés idő kívántatnék, noha nem bánná, ha csak három hónap alatt is az békesség véghez mehetne, és tíz hónapra úgy condescendáltunk, hogy annyéval hamarébb az császár urunk ő folge armadáját fölszabadéthatunk, az szomszéd provincziákot tovább való rablástúl és pusztulástúl megoltalmazhatnók, suspensionem armorum et dimissionem Turcarum principisque exercituum megnyerhetnük, melyeket császár urunk ő fölge nekünk megparancsolt volt és sine induciis semmiképen véghez nem vihettünk volna, kiért most is császár urunk ő fölge az induciákat nem confirmálván, az erdélyi fejedelem neheztel rejánk. 5. Azt is jelentsék meg követink, hogy az erdéli fejedeleni maga vicekomornyikjátúl Bornemissza Páltól küldötte meg az induciákot sub proprio sigillo et manus subscriptione a végre, hogy mentül liamarban in simili forma császár urunktúl ő fölgétűl azoknak conlirmatióját nékie megvigye az tractára küldendő követeinek való salvus conductussal és assecuratóriával együtt; kiket mihelyt megvinnének, mindjárt elindétja követeit az tractára. 6. Azok az pecsétes induciák egynehány punctomokban
