Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

nevemet. De ha ugyan úgy köll lenni, liogy nem kedves az én ajánlásom, bizon beteszem Újvárnak, Posonnak kapuját, és megmutatom, bogy vagyon mind magyar, mind török hadam. Negyven négy harczon voltam, de mégis ép kézzel-lábbal vagyok, fölköthetem kardomat, vagyon értékem is. Veszem istent bizonságúl, mind erőmet értékemet elkölteni vala ő fölge mellett, ha veszi vala az én szűbeli ajánlott szolgálatomat. Talám többet tudtam volna én Isterhasnál ő fölgének szolgálnom. Megéri azt az időt ő fölge, hogy megtapasztalja azt, hogy gonosz tanács volt az, a ki megvetteté ő fölgével Gábor szolgálatját. Hogy megtessék, hogy az törökét ű bocsátá el ajándékkal, j írnek az császár követi, megbizonyétja; az öreg pecsét alatt írják az töröknek, hogy itt teleljenek mellettem; ha kívánja ő fölge, ide küldi azon pecsét alatt és higyje el sinceritását ezzel is ü fölge. Kurt nevű követ ment be, nem végez semmit, nem érti az török practikáját, állapatját, és a ki azt nem érti, két császár között állandó dolgot mint végezhessen, minden bölcs elme megítélheti. Kranerdinerek közül törökkel béllettnek mondják, nem vallja igaznak lenni azt az nevet és mondást, okát adja, hogy némely irogatások készerétésbűl hozták űtet ki. Ni Iván mondja, hogy ű tudja, hogy ő egy római császárral föl nem tehet. Okát adja Spanyor, Franczuz, Pápa, Lengyel imperiom őtet nem segéti, hát ott kell venni, az hol az segétséget készen találja. Kiveszesse isten csontját, ha Fölged ellen igyekezik hadakozni, sem az keresztyénség ellen, de az sole irogatások, fenyegetések készerétették erre űtet maga oltalmáért. Tartom nagy gyalázatnak az induciák nem confirmálását. Ki csalatott meg ? az ő fölge tanácsi, lévén palatínusnál az ő fölge assecuratiója és plenipotentiája. Ne véljen engemet senki oly bolondnak, hogy Morvából kijüttem volna, és hogy ily simpliciter az ő fölge ármádáját fölszabadétottam volna. Jütteni azért el, hogy az ű fölge pecsétes levelének hittem, három személben iilteztetvén ő fölge az palatínust, palatinussága mellett plenipotentiariussává és commissariussává tötte. Ez okért nincs okom arra, hogy más tractát indétsak, mert ha nem tudom minemű tracta volna is, csak pöcséttel és kézírással szokott megerőséttetni. Az palatínus okoson cselekedett, bárót és mestert vött maga mellé, az ki autentica persona. Mester uram, megemlékezzél az tractárúl, hogy recognitiót adhass az tractárúl authentice.