Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

u) Instructio pro magnifico domino S t e p h a n o Pogr

any, et Stepliano S z i k s z a y. Először. Az imperiomi és erdéli fejedelemhez érkezvén, ő fölségét mi nevünkkel köszöntsék és szolgálatunkat ajánlák. 2. Császár urunk ő fölsége megértvén palatinus urunk ő naga internunciusi által való üzenetiből az imperiomi és erdéli fejedelem ő fölsége mostani resolutióját és szánakodván országinak és tartománinak veszedelmes pusztúlásán és sok keresztyén vérnek húllásán és töröknek s tatárnak az halálnál is keményebb rabságára való vitelén, noha ezekre császár urunk ő fölsége semmi okot nem adott; mindazáltal ő fölge könyörületes szemmel tekintvén és atyai kegyességgel és kegyelmességvel akarván ezeket megorvosoltatni és az továbbra való vérontást, mely az egymás között való ellenkezésből következhetnék, eltávoztatni, a békességnek palatínus urunk által való tractatusára kegyesen condescendalt palatínus urunknak méltósága és böcsöleti szerint az imperiomi és erdéli fejedelemtől ő földétől elegedendő assecuratiója lévén, ajánlván magát császár urunk ő fölge arra, hogy valami az szent békességben elvégezőclik, és annak confirmatiojára kívántatik, abban az imperiomi és erdéli fejedelem és más akarki is elegendőké]

»pen assecuratus lehet. Mely szent békességnek végezésére való igyekezet, hogy annival szerencsésebben kezdessék, az időnek alkolmatossága és alioz való securitas kívántatik. Annakokáért császár urunk ő fölge kglsen annual annak, hogy induciák és fegyvernek letétele legyen, hogy az hadak egymás ellenében levén, akarmi kicsin dologért is egymás között való ellenközések ne lehessenek. 3. Mivelhogy penig az imperiomi és erdéli fejedelem hadaival nemcsak Magyarországon jütt által, de Morvában is bement, hogy az békességnek bátorságosabb tractálása lehessen és nagyobb securitas arrúl, hogy az fejedelem semmi idegenséget és ellenkedést nem cselekedik, ez kívántatik, hogy az tőröket és tatárt mindjárt elbocsássa, és az maga népét is (áthúzva: kik az Fejérhegyen által vadnak) avocálja, hogy a szomszéd provinciákban való berohanások és csatázások ne lehessenek, kiválképpen, mivelhogy császár urunknak ő fölgének is több hadai érkezendők, kiket, ha egymás ellenében volnának, nehéz volna rendekben megtartani. 4. Kívánja ezt császár urunk, hogy maga is az imperiomi és erdéli fejedelem in recessu oly helre menjen, hogy az országnak és országbelieknek terhekre ne legyen, sem