Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

landó békességet, lia császár urunknak ő fölgének kedve va­gyon kozzá; hol peniglen fegyverrel akar ellene procedálni, nincs mit tennie, mind addég megoltalmazza magát, valamíg az fegyvert oldaláról le nem veszik, azután lássák. Most is fé­lelemből semmit nem cselekedik, hanem az keresztyénségen való szánakozásból. Azt is mondotta, hogy ő fölge ez előtt egy olasz által az fölföldet gubernálta, azért miért nem hihetne császár urunk ő fölge az imperiomi és erdéli fejedelemnek? ki ö fölgének örömest szolgál és az egész keresztyénségnek is töb­bet tudna szolgálni egy olasznál. — Kívántuk azt is, hogy bár ő fölge minekünk meg ne jelentse akaratját, hanem palatínus urunknak megírja és pecsét alatt küldje, mi nem kívánjuk tudni, de ő fölge azt mondotta, hogy sem meg nem írhatja, sem nem üzenheti, hanem maga mondja meg palatínus urunk­nak ő nagának. Ezek voltak az interlocutoria beszédek, más­nap osztán scripto resolválta magát. Kelatio dominorum Stephani Pográny et Stephani Szikszai. Kiriíl: Relatio Stephani Pográny et Stephani Szikszai post rcgressuin a líctlilcno domino palatino facta. 26. Octobris 1623. M. (A »Jászai-féle gyűjteményből.« Nemz. Múz.). d) Resolutio suae serenissimae celsitudi­ni s i 11 ustr i et magnifico regni Hun gar iae co­m i t i p a latino fact a . Palatínus uram izcnetiből értjük római császár ő fölge ez mostani indulatunkat ok nélkül valónak és az beszterezei tractatust is haddal való kijövetelünk miatt praetendálja con­fundáltattnak lelni, kire nézve mint inchoálliasson újabb trac­tatust az békességnek ő fölge, alig látja módját, mindazáltal az leeresztvén vérontásnak eltávoztatásáért nem idegen ő fölge az szent békességtől, csak az legyen absque laesione authori­tatis Suae Caes. Mattis etc. Nagy mondás, de mivel egy római császár szava, ő fölge azt mondhatja, az mit akar, mi ő fölgé­vel nem disputálunk, jóllehet, ha szólnunk engednének és az igaz ratióknak lielt adnának, megmenthetnénk magunkat és megmutathatnánk, hogy nem mi vagyunk okai ez újabban tá­madott háborúságnak, mert magunk valljuk azt, hogy ha ok nélkül fogtunk fegyvert és bontottuk föl az szent békességet, úgy nem lett volna méltó talán ő fölgének csak lépni is az békes­ségre, sőt úgy mi hitünk ellen cselekednénk mai napon is min­den hostilitást; de tudja azt az szíveknek általlátó istene, ki 13*

Next

/
Thumbnails
Contents