Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

az fejedelem absolutus princeps, és nem egyébért küld be a portára, hanem hogy csak megjelentse, ha az török is akar tractálni, de az fejedelem interim ugyan tractál. Azért, minthogy császár urunk is syncere akar tractálni, és az fejedelem is, usque primum Mártii tractálhatni. Az mi Opuliát és Ratiboriát illeti, hogy az fejedelem cedál, igen keresztyéni módon cselekedik, és azzal is megmutatja synceritássát, Zólyom vármegyének is hogy cedáljon az erdéli fejedelem, igen méltó, mivelhogy arra vagyon az végházaknak is fizetések deputálva, kiváltképpen az, melyek az bányákot is őrzik, azokot az bányák építik, az bányákbúi vagyon minden munitiójok, élések és csak fájok is, és ha az törökkel békesség nem lévén az végházak fizetetlenek lennének, császár urunk méltósága ellen lenne, ha az egyszer arra rendelt bányákot most megváltoztatná és az országnak is veszedelmére. Trichint és Thurócz vármegyét ne is kívánja az fejedelem, mert azzal láttatnék mutálni elébbi jó akaratját és végezését. Az idegen népnek behozása úgy vagyon, minket illet, annakokáért most is az ország artikulussira kell hagyni. Az erdéli fejedelem követi erre így replicáltanak, hogy még mi semmit nem felelt ünk többet, az mit Bécsi nil Czobor Imre uramék hoztanak; mindazonáltal rationibus convicti Trincliinnek és Thurócznak is békét hagytak. Zólyom vármegyét penig az egész bányavárosokkal együtt, az fejedelem megeskütt, hogy kezében lévén ki nem ereszti, hanemha armis veszik el tüle. De termino azt mondották az fejedelem követi, hogy brevior nem lehet, mert az töröknek sok jótéteményéért az fejedelem hálaadatlan nem lehet, hanem meg kell izenni az portára, és ha császár urunkkal nem végezhet az fejedelem, ugyan az törökhöz kell bizakodni. Az idegen nép behozása csak sub induciis ne legyen, azután az fejedelem nem gondol vele. Az törökkel való tractatiórúl nem szükség az induciák punctáiban mentiónak immár lenni, mert császár urunk resolválta magát, melylyel az fejedelem contentus. De termino az fejedelem követi azt is mondották, hogy nem kell az két fejedelmek közt az synseritást in dubium vocálni; császár urunk megegedheti az hosszabb terminust, mert senkinek nem tartozik megjelenteni. Az fejedelemnek penig, minthogy az török vele volt, igéreti szerint meg kell jelenteni, nem úgy, hogy az töröktűi dependentiája volna, avagy anélkül nem végezhetne, hanem gratitudinis ergo. Más az, hogy az fejedelemnek hivei még Erdélyben mennek és on-