Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
azt, az ini ott expresse meg vagyon írva, effectuálják-é vagy nem? Erre ugyan szégyennek tartotta az erdéli fejedelem, a mit feleltenek, liogy instructiójokban nincsen, talán császár urunk vagy az ő fölge tanácsi elfeletkeztenek róla, hanem urgeálták az beszterczei tractát. Kire az erdéli fejedelem megmondotta, hogy arra az uj tractára semmi szüksége nem volna, mert az niklspurghi diploma elég nilván volna megírva; mindazonáltal reá küldi commissariussit, csak császár urunk assecurálja űket, és akkor is az erdéli fejedelem kérte császár ui'unkot az internunciusok által, hogy az niklspurghi conditiókat effectuáltassa, ne kellessék az erdéli fejedelemnek böcsöletiért nagyobbat próbálni. Azonközben eszterghomi érsek uram prima Augusti írott Eszterhas Miklós uramnak egy levelet, melyet az erdéli fejedelemnek 12. Augusti vittenek in specie Erdélyben Fejérvárra, melyben a volt írva, hogy az mint érsek uramnak irják, az császár urunk hadai megverték az helberstadit, kit még bizonyosan nem tud, de ha igaz leszen, jut Erdélynek is benne. Ezt megolvasván az erdéli fejedelem, mindjárt megütközett benne, és azt gondolta, hogy mind az érsek mind Eszterhas uram császár urunknak intimus consiliariussi, és ha valami ez igyekezetben nem volna, egymásnak nem irnák. Eszében jutott az erdéli fejedelemnek az is, miképpen cselekedtenek az ő előtte való erdéli fejedelmekkel is, azonképpen Erdély országával is, és úgy kezdett gondolkodni, hogy nem jó volna az fegyvert magára és Erdélyre bocsátani, hanem inkább eleiben köllene jönni és az reá következendő veszedelmet praeveniálni. Eszterhas uram is egyfelől Károly uram által tractált (itt per digressionem megjelenté az erdéli fejedelem, hogy Eszterhasy Károly altal oly dolgokat üzent mi felőlünk, kinn elálmélkodunk, de maga meg nem mondja, ne láttassék, hogy azt félelemből vagy hizelkedésből cselekeszi, hanem mihelt Károly följün Chiuthy Gáspárral együtt, istenhez tartozó lölkek üdvössége alatt kérdi meg tőlek) és tizenötöd napot kért az erdéli fejedelemtől, hogy végben viszi az tractát. Itt fölmagasztalván magát, hogy senkinek magyarok közül nagyobb hitele nincsen császár urunknál, mint neki, sőt németek közül is az titoktanácsban Ekkemperger első, második Harach, harmadik mindjárást ő. Másfelől azt írta egy barátjának, hogy az erdéli fejedelem csak olyan, mint egy kölösben föltött váz, és az gyalog németséget is behozták Újvárban és Nitrában. Ezek adtanak okot az erdéli fejedelemnek ide föl való jüvetelére. Az beszterczei tractát is, kiben csak imigy-amugy bántanak véle, úgy differáltatta nem praescindálván az tractatusnak útját. Annakokáért most is az erdéli fejedelem lölke üdvössége kivűl semmit inkább nem
