Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

szent és atyai affectiója napról napra nagyobban innotescáljon és nem bogy az niklspurgi conclusiók ellen valamit cselekedni láttathassék, de sőt bogy minden ezután efféle privátumokért következhető, az egész keresztyénségnek, de kiváltképen édes hazánknak a Magyarországnak romlására néző okok és materiák mindkét felől penitus tolláltassanak, kegyelmesen annuál annak, hogy ez inscribált jószágok dolgának eligazításáért Szombat városában, az hol az előtt is az eredeti dolgok tractáltattanak, commissiónak való egy brevis terminus neveztessék, melyen egybegyűlvén mind az két fél commissáriusi nem várván az derék gyűlésnek napját, valamit végezhetnek, haladék néköl cum satisfactione utriusque partis effectuáltassék. És ezek az punctok, kiknek Fölged előtt mi általunk internunciusok által, az mi kegyelmes császár urunk nevével in genere proponáltatni kévántatott, kiknek az particuláriákat, ha kévántatni fog, könnyű subiciáltatni. Ezekre penig Fölgedtűl kedves, és az mennire lehet, késedelmetlen választót várván, de reliquo Fölgednek mindenkoron kész szolgálatunkat ajánljuk. Exhibita Colosvarini 27 Junii 1623 A). (A Jászai gyűjteményből, Magy. Nemz. Múz. kézirattárából). c) Ugyanennek eredeti latin szövege, azzal a különbséggel, hogy a magyarban lévő Fölged megszólítás mindenütt illmus dnus princepssel van visszaadva. d) A jelentéshez van mellékelve a követek fő jelentésének egy kivonata is ugyancsak Eperjesen, jul. 9-én írva. Csak a végéhez van téve a következő javaslat: Ex quibus Mattas Vra Sacrnia pro altissima, qua pollet sapientia, dijudicatura benigne est, quonam consilia ejus tendant. Licet enim regnicolae aversi videantur a bello renovando, princeps tamen imparata omnia ex parte Mattis Yrae videns omnia ex voto successura baud ambigit. Quocirca, si Matti Yrae placitum fuerit, commissionem praedictam in alterutra nominatarum cjvitatum non obstantibus praetactis considerationibus nihilominus institui debere: nostro tenui judicio (si illud aperire licet) sine certa et majori comitiva militari, commissarii ad alterutram civitatem mitti non debebunt. Deinde consultum fore ad exeipiendos quosvis