Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

zója, de uz jovából, elhittem, bizony senki sincsen és azért vágynák ennyi hamis hírek mindenütt. De ez imperiomi dolog bizonyos és valóságos igazság én tőlem hazugságot nem izentek volna s el sem jöttem volna vele, de ez bizony így vagyon, etc. Ezt megmondotta az fejedelem gróf Thuern és Hoffkhirkhennek és azok életeket és fejeket is kötötték arra, hogy az úgy nincsen. Én is kötöttem, hogy úgy vagyon és abbon maradott. Sollicitálták azért az törökkel együtt, hogy az ide föl haddal való megindulásra hamar napot nevezzen (én így értettem), de az fejedelem napot nem nevezett. És nekem azt mondta, s fogadást tett arra, hogy az mi internuntiusinkat Kolosvárott visszabocsátván, ő maga mindjárást Fejérvárra vissza megyen és mind ott marad. Vádolkodék az igért pénz felől. Mondám, hogy azt is nem azért, hogy nem akarták volna megadni, halasztották volna, hanem annak az imperiomi gyűlésből köllött meglenni, más az, hogy,pénzünköt is, az minemő eddig volt, nem szerették volna. Am immár magyar pénzűi meghozzák neki és az építésre is gondja volna császár urunk ő fölségének. Panaszolkodik, hogy noha ő császár és király urunk ő fölségének mind maga böcsülletit, mind kezében lévő és nyert méltóságát és mindent az mi kezében volt, lábai alá vetette és magát fölötte igen ő fölsége előtt nemcsak megalázta, de ugyan meg is gyalázta, de mégis semmi kedvet, semmi confidentiát azzal magának nem nyerhetett, sőt mind semminek tartották olyan nagy cselekedetit. Azt mondja, hogy ez mostani török császár egy rosz, bolond ember, balgatag, és ha mit kezdnek az vezérek, ő tőle tartani nem köll. Felel ő az török felől, hogy az ő híre nekűl reánk nem támadnak és akkor indul meg, az mikor ő akarja. Panaszolkodik azon is fölötte igen, hogy ő neki még csak ez minapi Prágában küldött levelére is választ derekasan nem adtak, csak némöly szóra, az mi nekik tetszett, úgymond, feleltek meg. Elolvasta maga az császár urunk ő fölségének írt levelét — s az ő fölsége diplomáját is előttem. És amaz eliberare és contentare s hasonlóképpen az is, hogy mindent, az mi az ő fölsége diplomájában írva vagyon és ő fölsége ,megtartani és mással is megtartatni akarja, igen forgatja. Érsek uram magyarázatját nem igazolja. Palatínus uram penig az mit az soproni gyűlésben mondott és referált, fölötte hamisnak mondja és sok szókkal szidalmazza. Én mondám, hogy az egy ecsedi dolognál, kire választ